Miután visszavonult, 1994-ben a negyedik ligás Mandiyú de Corrientes élén indította be viharos edzői karrierjét – nem túl sikeresen, mert még a negyedik osztályból is kiestek. Szokásához híven a bírókat okolta, csalóknak és tolvajoknak nevezve a sípos embereket. A következő évben a Racing kispadjára ült le – már amikor, mert többet hiányzott a folyamatos ivászat és drogozás miatt, mint amennyit dolgozott. Úgy tűnt, ezzel a röpke epizóddal be is fejeződik edzői pályafutása, de nem, mert amikor Alfio Basile 2008-ban lemondott a szövetségi kapitányi posztról, Maradona azonnal bejelentkezett. És október 29-én – mindenki meglepetésére, hiszen olyan neves és kipróbált szakemberek voltak a riválisok, mint Diego Simeone, Carlos Bianchi vagy Sergio Batista – Julio Grondona, a szövetség (AFA) elnöke bejelentette: Maradona az új szövetségi kapitány.
Minden remekül indult, első három meccsén győzelemre vezette a válogatottat, csakhogy jött La Pazban világbajnoki selejtezőn a szégyenteljes 6-1-es zakó Bolíviától, amivel beállították az argentin válogatott történetének legnagyobb különbségű vereségét. Két fordulóval a dél-amerikai világbajnoki selejtező vége előtt Argentína az ötödik – kieső – helyen állt. A hátralévő két meccset, Peru és Uruguay ellen, azonban megnyerte a csapat, és kijutott a dél-afrikai vb-re. Ekkor Maradona úgy érezte, eljött az ő napja, és az Uruguay elleni, mindent eldöntő idegenbeli 1-0-s siker után – a 82. percben az Huracán totálisan ismeretlen védekező középpályása, Mario Bolatti rúgta az aranyat érő gólt – a sajtóértekezleten terjengős monológba fogott. Ebben köszönetet mondott mindenkinek, elsősorban a játékosainak, aztán a szurkolóknak, a Jóistennek, a családjának, kivéve a szövetséget és az újságírókat. Aztán körülbelül négy perc elteltével ők is sorra kerültek, de sajátos kontextusban. 3:57 után jön az ominózus rész:




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!