Mario Götze, a süllyesztőbe került egykori világsztár

Hat éve egy ország ünnepelte, ma ott tart, hogy szép lassan feledésbe merül, keményebben fogalmazva süllyesztőbe kerül. Egy félresiklott pályafutás. A 2014-es világbajnoki döntőben a győztes gólt szerző Mario Götzét jellemezhetjük így, aki ma már a Dortmundba sem fér be, sőt nevelőegyesülete nem hosszabbítja meg az idény végén lejáró szerződését.

Götze ma már csak jobb esetben kispados Dortmundban Fotó: Reuters

A Dortmund szombat délután meggyőzően nyert a Leipzig vendégeként 2-0-ra, ezzel bebiztosította a második helyét a német labdarúgó-bajnokság 2019–20-as idényében. A csapatban – a városban? – egyetlen ember nem örül ennek tiszta szívből. Mario Götze, aki már a keretbe sem fért be, legutóbb még májusban játszott tétmeccset a Bayern ellen, akkor is csak csereként lépett pályára.

Götze a The Players’ Tribune-on vallott lefelé ívelő pályafutásáról, amit a Képes Sport is feldolgozott.

Vajon miért alakult így Götze a pályafutása?

„Számomra a pokol az a hely, ahol nem futballozhatok. Ez ilyen egyszerű.” Erős felütéssel kezdődik Mario Götze írása, amelyben visszatekint pályafutására. Még mindig csak 28 éves, papíron most kellene a legszebb időszakát élnie, ehelyett jó ideje csak árnyéka régi önmagának. A 2014-es világbajnokság döntőjét az ő góljával nyerte meg Németország Argentína ellen. Egyúttal megakadályozta, hogy minden idők egyik legjobbja, valaha világbajnok legyen.

Mario Götze akkoriban 55 millió eurót ért a Transfermarkt becslése alapján, ma 100 millió körül kellene lennie az értékének, ehelyett csak 10,5.

Valószínűleg a 2014-es vb-n volt a pályafutása csúcsán. Immár a Bayern München játékosaként. A sikereit azonban még Dortmundban alapozta meg. Ahol Jürgen Klopp volt az edzője…

„Amikor 17-18 évesen nem nyújtottam száz százalékot az edzésen, gyakran odarohant hozzám, belemászott az arcomba és úgy kiabált velem. Csikorogtak a fogai, és azt üvöltözte, hogy „Több lelkesedéssel, mindent bele kell adnod, gyerünk már!”. Aztán edzés után teljesen nyugodtan odasétált hozzám, és megkérdezte: Mario, hogy vagy? Tudta, hogyan kell bánni velem. Nagyszerű edző, de fiatalon nekem a személyisége volt a legfontosabb. Soha nem találkoztam mással, aki ennyire őszintén vicces volt. Sosem felejtem el, amikor egyik nyáron szaladtam hozzá Düsseldorfba. Egy specialista miatt ment oda, aki a hajbeültetését végezte. Lelkesen mesélte, milyen jól fog kinézni. Aztán rám kacsintott, és azt mondta: Mario, ne aggódj, elmentettem a számot. Visszakérdeztem, hogy mire gondol. Erre ő: a doki számát, eltettem neked, néhány év múlva talán szükséged lesz rá…”

A csúcsra föl, majd onnan lefelé

2011-ben a Bundesliga legjobb fiataljának választották meg, és megkapta a legnagyobb 21 éven aluli tehetségnek járó Golden Boy-díjat. Alapembere volt a 2011-ben és 2012-ben Bundesligát nyerő fekete-sárga csapatnak, 2013-ban pedig a Bajnokok Ligája döntőjéig meneteltek. Megadatott neki az, ami csak keveseknek: szeretett városában és gyerekkora kedvenc csapatával kéz a kézben vált Európa egyik legjobbjává. Sokan nem értették, hogy ezt az álomszerű állapotot miért rúgta fel 2013 nyarán, amikor a nagy rivális Bayern Münchenbe igazolt 37 millió euróért, amivel akkor a valaha volt legdrágább német labdarúgó lett.

Dortmundi álomvilág, müncheni kihívás

„Tíztől húszéves koromig ugyanabban a házban éltem a szüleimmel. A szülővárosom csapatában játszottam, és tényleg semmilyen problémám nem volt az életben. Húszévesen úgy döntöttem, távozom. Tudom, hogy ezt a mai napig sokan nem értik meg. De ez nem olyasmi volt, amit egyik éjjel csak úgy megálmodtam. Ez volt életem legnehezebb döntése, és hosszú időbe telt, mire elhatároztam magam. A Bayern már egy évvel korábban is megkeresett, de nemet mondtam. Aztán amikor bejelentették, hogy Pep Guardiola lesz az új edző, és újra megkörnyékeztek, nem tudtam, mitévő legyek. Meg kell érteni, hogyan gondolkodik egy húszéves srác. Nekem nem volt lehetőségem egyetemre menni, sosem éltem egyedül. Azt éreztem, hogy változásra van szükségem, és pusztán szakmai szemmel nézve Guardiola nagy kihívást jelentett, hogy fejlődjek. Eldöntöttem, hogy belevágok, de nem láttam a következményeket. Néhány héttel később rendőri őrizetre volt szükség a szüleim házánál.”

2013-ban szerződött a bajorokhoz. Eleinte ott is minden jól ment, aztán 2015 és 2017 ősze között megjárta a poklot, 2015 tavaszán titokzatos betegség miatt alig játszott. 2016 őszén folytatódott a vesszőfutása, hogy anyagcsere-betegséget diagnosztizáltak nála, és újabb fél évig szóba sem jöhetett, hogy futballozzon.

Depressziós vb-hős

„Az élet furcsa. Az emberek sokat beszélnek arról, hogy gólt lőttem a vb-döntőben, de elfelejtik, milyen rossz volt az egész torna nekem egészen avégéig. Senki sem emlékszik rá, hogy a nyolcaddöntőben Algéria ellen lecseréltek a félidőben, de én nem felejtettem el. Nem voltam kezdő a negyeddöntőben Franciaország ellen, az elődöntőben pedig egyáltalán nem játszottam Brazília ellen. Bárcsak azt mondhatnám, hogy azt gondoltam, ebből is tanulok majd, de valójában sosem voltam olyan szomorú, mint akkor. Semmi pozitívumot nem találtam a helyzetemben. A döntő előtt szinte depressziós voltam. De sosem tudhatod, hogy mi következik. Nekem maga a gól volt a legkevésbé fontos a döntőben. Csak belerúgtam a labdába… Ezerszer csináltam már edzéseken. A gól csak a következménye volt a döntésnek, amit meghoztam a hotelszobámban, hogy nem maradok depressziós, és csak arra koncentrálok a meccs előtt, hogy a legjobbat nyújtsam az edzésen. Mélyebben voltam, mint addig pályafutásom alatt valaha, aztán három nappal később hirtelen világbajnokok voltunk, én meg a hős.”

„Életem nagy részében nem kellett szembenéznem semmilyen nehézséggel. Minden simán ment, és már nagyon fiatalon az álmaimat élhettem. Mindössze 17 voltam, amikor pályára léphettem a legendás dortmundi Sárga Fal előtt. Játszottam a valaha volt legnagyobb edzők közül kettő irányítása alatt is. 22 évesen gólt lőttem a világbajnokság döntőjében. De őszintén szólva, fiatalon nem gondoltam bele, miket élek át. Nem értékeltem annyira, mint sokan képzelik. Aztán megbetegedtem, és majdnem minden veszni látszott. Sokan elfelejtik, de mi is emberek vagyunk. Erről kemény emlékeztetőt kaptam a 2014-es vb után. A következő két évben sok problémám volt fizikailag. Keményen edzettem az elvárások miatt, rengeteg fájdalmat legyűrtem. És nem értettem, mi történik velem. Egyfolytában fáradt voltam, és úgy éreztem, a testem megtört. Aztán anyagcserezavart állapítottak meg, és sokan azt mondták, itt a vége a pályafutásomnak. Sokáig nem futballozhattam, és akkor láttam először a saját történetemet. Végre elkezdtem feldolgozni, mennyi jó és rossz történt velem addig.”

Áruló, hős, csalódás

A számok alapján Götze bayernes pályafutása tulajdonképpen rendben van: 114 meccsen 36 gól, 24 gólpassz). A játékát mégis sok kritika érte, egy idő után pedig már az akkor még fel nem fedezett betegsége is hátráltatta.

„Nehéz lenne azt mondani, hogy megbántam a müncheni időszakot. Voltam áruló, aztán hős, aztán csalódás. És mindez mindössze négy éven belül. Azért sem gondolom rossz döntésnek, hogy a Bayernhez mentem, mert elképesztően sokat tanultam a futballról Guardiolától. Órákig tudott mesélni a taktikáról, és megtanultam más perspektívából szemlélni a játékot. Az edzések intenzitása a legmagasabb volt, amit valaha tapasztaltam. Ugyanolyan különleges élmény volt vele dolgozni, mint Klopp-pal. Nagyon nehéz volt elhagyni Dortmundot, de ha nem teszem meg, vajon a világbajnokság is ugyanúgy alakul?”

Vissza Dortmundba

Götze ma már csak jobb esetben kispados Dortmundban
Fotó: Reuters

Miután 2016 nyarán a Dortmund 22 millió euróért visszavásárolta őt a Bayernből, hiába derült ki a betegsége, hiába kezelték, nem lett újra a régi a játéka. Legutóbb a 2018-as világbajnokság előtt került komolyabban szóba, hogy visszatérjen a német válogatottba, amelyben legutóbb 2017 novemberében lépett pályára. De Joachim Löw kihagyta a keretből.

Aztán Dortmundban is elfogyott el a türelem, és a klub sportigazgatója, Michael Zorc már ki is jelentette, hogy nem hosszabbítják meg a nyáron lejáró szerződését. Mehet, amerre lát, de Götze sztorijából már megtanultuk: akár meglepő fordulat is következhet.