Novak Djokovics gyengén játszott a római tenisztorna negyeddöntőjében, de így is legyőzte 6:3, 4:6, 6:3-ra a német Köpfert. Az egyik elvesztett adogatójáték után dühös kiáltások után összetörte az ütőjét.
Nem ez az első ilyen alkalom. 2018-ban a Roland Garroson volt egy emlékezetes alakítása:
A mostani cselekedetére utóbb részletes magyarázatot adott. Íme a monológ.
– Nos, hadd mondjam el, ez nem az első és nem is az utolsó ütő, amelyet összetörök. Csináltam már ilyen korábban. S valószínűleg megint csinálok ilyet. Nem azért, mert ezt akarom, hanem mert egyszerűen amikor rám jön, akkor megesik, hogy ezt teszem. Azt gondolom, így vezetem le a dühömet. Ez nem a legjobb üzenet, különösen a fiatal játékosoknak, akik néznek engem. Nem bátorítom őket erre. De nézzék, mi is emberek vagyunk. Mindannyian a legjobbunkra törekszünk. Vannak időszakok, amikor nem ez nem sikerül, s néha vannak olyanok, amikor igen. Megjósolhatatlan az életben, hogy mi történhet. Ugyanannyit dolgozom a lelki és az érzelmi, mint a fizikai állapotomon. Ez mindig is az életem része volt. Edzeni, regenerálódni, fejleszteni az erős személyiségemet és megérteni magamat különböző területeken, ez az átfogó megközelítése az életnek. Ez vagyok én, és természetesen nem vagyok tökéletes. De törekszem arra, hogy az legyek – tárulkozott ki Djokovics.
Egyszerre magasröptűen, őszintén és ironikusan.
Ez ő. A közönségkedvenc, a világelső, aki néha elveszti a fejét. Mert ő is ember.
