Magyar–román meccsen kijutni az Eb-re – nincs is annál szebb!
Lépten-nyomon találkozhattunk ezzel a véleménnyel az elmúlt napokban, sőt már 2019 novemberében, a sorsolás után, majd tavasszal is, amikor elhalasztották a pótselejtező meccseit.
Igen, nincs is annál szebb.
Románia ellen hazai pályán lemaradni az Eb-ről – nincs is annál borzasztóbb...
Románia, hiába volt már kiváló csapata a hetvenes, majd a nyolcvanas években is, egészen 1999-ig egyszer sem volt képes legyőzni a magyar válogatottat. Az akkori, bukaresti vereséggel kezdve azonban három döntetlen mellett hatszor is kikaptunk a románoktól. Biztos, hogy annyira akarnánk velük játszani?
Igaz, éppenséggel Izlanddal szemben is idézhetünk fel kínos pillanatokat. 1992-ben, hazai pályán 1-2... Emlékeznek? Knézy Jenő és a derék izlandi bálnavadászok. Azt a zakót frissiben másik kettő követte. Az új évezredben aztán mintha helyreállt volna a rend, négyszer megvertük az izlandiakat, akik azonban már nemcsak lelkesek és alázatosak, hanem megtanultak futballozni. 2016-ban az Eb-csoportkörben már mi örültünk az 1-1-nek.
Az izlandi csoda nem akar véget érni. A 2016-os Eb-siker után – Angliát kiverve a legjobb nyolcig jutottak – 2018-ban az oroszországi világbajnokságot is megjárták.
S bármily furcsa és keserű ezt kimondani, a papírforma alapján Izland a Magyarország elleni párharc esélyese, hiszen 41. a világranglistán, míg hazánk csapata csupán az 52., és az izlandi futballistákat magasabban jegyzik, mint a magyarokat, nevesebb klubokban játszanak.
Mégis inkább Románia?
Ezt most már engedjük el. Örüljünk annak, hogy kivertük Bulgáriát, vonjuk le a tanulságokat, ahogy Marco Rossi is teszi, és készüljünk arra, hogy november 12-én Izland ellen kell nyerni.
Előbb azonban vasárnap Belgrádban lép pályára a magyar válogatott. Annak kimondottan örülhetünk, hogy csütörtökön a szerbek is továbbjutottak (a norvégok ellen), mert így ellenséges helyett inkább ünnepi hangulatra számíthatunk. Ez már csak Nikolics Nemanja miatt is jó hír.
