„Nem ez lesz az utolsó tánc” – állítják az izlandiak

Erik Hamrén, az izlandi labdarúgó-válogatott svéd szövetségi kapitánya szerint különösebben nem befolyásolja a csütörtöki Európa-bajnoki pótselejtezőt, hogy azt zárt kapuk mögött rendezik. Nem ért egyet azzal, hogy a 2016-os Eb-re és a 2018-as vb-re is kijutott izlandi nagy generációnak a mostani lenne az utolsó nagy dobása, ahogy fogalmazott, a játékosai még mindig éhesek a sikerre.

Sigurdsson, az izlandiak legjobbja Fotó: Hannah McKay Forrás: Reuters

– Sajnálom őt. Rossz, nehéz helyzet. Jó lett volna kezet fogni vele a meccs előtt és után, erre most nem kerülhet sor. De természetesen mindannyian elsősorban a mérkőzésre összpontosítunk – reagált először is arra Erik Hamrén, az izlandiak svéd szövetségi kapitánya, hogy Marco Rossi is megfertőződött, s csütörtökön nem lehet ott a mérkőzésen.

Hamrén a zárt kapukról a következőket mondta:

– Nem gondolom, hogy ez sokat számítana. Természetesen mindenki jobban szeret nézők előtt játszani, s ez inkább a hazai csapatnak hátrány, de a játékosok hozzászoktak ezekhez a körülményhez. A Románia elleni mérkőzésünkön például ötvenkilenc fő lehetett jelen.

A svéd szakember dicsérte a magyar válogatottat, hogy milyen jól szerepel a Nemzetek Ligájában, s Bulgáriában is győzött. A mieink gyengeségeiről nem akart beszélni, mondván, inkább azt szeretné, ha holnap derülne ki, hogy azokat sikerült megtalálniuk és kihasználniuk.

Szoboszlait természetesen ismeri, de nem kívánt belemenni abba a játékba, hogy a legnagyobb izlandi sztárhoz, Gylfi Sigurdssonhoz hasonlítsa. Miként megjegyezte, nem egy-egy játékos, hanem a csapat a fontos, s Izland esetében ez különösen igaz.

Hamrén a saját csapatáról azt mondta, különböző állapotban érkeztek a játékosok az edzőtáborba. Volt, aki keveset játszott a klubjában, más viszont talán többet is a kelleténél.

A Magyar Nemzet kérdésére – valóban a mostani a mostani generáció utolsó nagy dobása? – Erik Hamrén a következőket válaszolta:

– Izland kis ország, itt hullámokban jönnek a tehetségek. nagyobb országokban kiegyensúlyozottabban. Svéd emberként azt mondhatom, meglepő és bámulatos az, ahogy Izlandon dolgoznak a futballban, sőt nemcsak a futballban, hanem a kézilabdában is. Nem gondolom, hogy ez lenne az utolsó tánc. Az ember lehet fiatal és elégedett, s idősebb és éhes a sikerre. Ez nem feltétlenül kor kérdése. S ezek a srácok még mindig éhesek a sikerre. Az utánpótlás is rendben van, a korosztályos csapatok szépen teljesítenek.