Az alapszakasz nyertese, a Brassó már a negyeddöntőben is váratlanul megizzadt a rájátszásba épphogy, nyolcadikként becsúszott Vasas ellen, hétmeccses párharcban jutott tovább. Talán éppen a fáradtság miatt az elődöntőben az első két meccset egyaránt elvesztette hazai pályán. Aztán jött a nagy feltámadás, az erdélyi csapat 0-2-ről 3-2-re fordított, így csütörtökön a cívis városban a fináléba jutásért korcsolyázott ki. A vezetést ott is megszerezte, aztán a Debrecen zsinórban három gólt ütve fordított 3-1-re. Ám tévedett, aki azt gondolta, ezzel eldőlt a meccs, a Brassó az utolsó húsz percben négy gólt vágva 5-3-ra nyert, s 4-2-es összesítéssel bejutott a fináléba.
A másik ágon a Csíkszereda 3-2-es előnyben fogadta a Ferencvárost, tehát újabb sikerrel a döntőbe kerülhetett. A hazai csapat 2-0-ra, majd 3-1-re is vezetett, az FTC azonban egyenlített, s kicsikarta a hosszabbítást. A Fradinak a rájátszásban már volt egy drámai hosszabbításos meccse. A MAC elleni negyeddöntő második felvonása a 92. percben dőlt el az újbudaiak javára, ami rekordhosszúságú találkozó a magyar bajnokságok történetében. Eddig most nem kellett várni. A Csíkszereda a liga legponterősebb játékosa, Becze Tihamér góljával a 72. percben eldöntötte a találkozót, 4-3-nyert, és 4-2-es összesítéssel döntős.
Két erdélyi csapat, a Brassó és a Csíkszereda játssza tehát a döntőt a magyar jégkorong-bajnokságban, amire korábban még nem volt példa. A két klub teljesítménye azért is elismerésre méltó, mert az Erste-liga mellett nekik a román bajnokságban is helyt kell állniuk.
Várakozás alatt
A Fehérvár harmadikként zárta az alapszakaszt az osztrák ligában, ötödikként került be a rájátszásba, a negyeddöntőben aztán habkönnyűnek találtatott a Vienna Capitalssal szemben, 4-0-s söpréssel esett ki. A DVTK ennél is lényegesen gyengébben szerepelt a szlovák ligában. Esélye sem volt a rájátszás elérésére, végül az utolsó előtti helyen zárta az alapszakaszt. Újra érdemes feltenni a kérdést: van-e értelme a szomszédolásnak.
