Hatalmas verseny volt. Az 50 km-es sífutás – különösen klasszikus stílusban – a versenyek versenye. A sífutásban mindenképpen, de több sportággal összehasonlítva is az egyik csúcs. Johannes Høsflot Klæbo pontosan tudja ezt, ezért napjaink első számú sífutója hihetetlen elszántsággal küzdött.
A 24 éves norvégot elsősorban sprinterként könyvelik el. Pályafutása során eddig négyszer próbálkozott az 50 km-rel, de mindannyiszor felsült. Ám ő is pontosan tudja, ahhoz, hogy a legnagyobbak közé kerüljön, hogy valóban egy lapon említsék a nagy elődeivel, Bjørn Dæhlie-vel vagy éppen Petter Northuggal, a klasszikus távon is győznie kell.
Úgy tűnt, ez az ő napja. Bírta az iramot, jól taktikázott a léccserével, az utolsó körben már tisztán lehetett látni, hogy neki áll a verseny. Talán egyetlen hibát követett el, az utolsó kaptatón – szemben a váltóversennyel – maga elé engedte a legnagyobb riválisát, az orosz Alekszandr Bolsunovot.
Miért is zárták ki?
Ő is úgy okoskodhatott, ha szorosan a nyomában marad, belefér, majd a célegyenesben lehajrázza az oroszt. Igen ám, de Bolsunov szorította kifelé, nem engedte, hogy Klæbo az utolsó kanyarról a célegyenesre fordulva a külső íven megkerülje. Klæbo – utólag könnyű okoskodni – jobban jár, ha meggondolja magát, még azon az áron is, hogy kihagy egy tempót, s inkább a belső ívet választja. Lehajrázta volna a balhés oroszt, akinek idén már akadt egy incidense a célegyenesben.
Persze ebben a helyzetben nincs idő mérlegelni, kétszázas pulzussal lüktet a vér az ember agyában, szívében, izmaiban. Klæbo úgy érezte, elfér a külső íven is. Nem fért el. De hogy miért, az nehéz kérdés.
Érdemes jól meg megnézni a felvételt. Bolsunov láthatóan még kijjebb választ nyomot, mint ahogy azt addig tervezte, csak hogy elzárja az utat Klæbo előtt. A botja nem azért tört el, mert ütköztek, vagy mert Klæbo rásiklott volna, hanem mert az orosz a két lába közé botozott! A bottörés miatt tehát nem zárhatták ki a norvégot. Sokkal inkább azért, mert Bolsunov a bottörés miatt elvesztette az egyensúlyát, ezért a jobb lába kicsúszott, majdnem akasztotta az ellenfelét, aki nem tehetett mást, fél lábbal egy pillanatra a bójasoron túl siklott, tehát elhagyta a versenypályát.
De ez is sántít, hiszen nem előnyszerzés céljából tett így, hanem hogy elkerülje az ütközést, a bukást. Innen nézve, akár Bolsunovot is kizárhatták volna...