– Szalai Tamás irányítása alatt visszakerült a kezdőcsapatba Fehérváron. Az önbizalma is visszatért?
– Teszem a dolgom napi szinten, függetlenül attól, hogy kezdő vagyok-e, vagy sem. Csapatkapitányként különösen nagy a felelősségem, hiszen az edző és a csapatkapitány között különleges a kapcsolat. Továbbá példát kell mutatnom, remélem, ez akkor is sikerült, amikor kevesebbet játszottam. Természetesen van véleményem a történésekről, de sohasem üzengettem az újságokon keresztül, most sem teszem, különben is, most a válogatott, a lengyelek elleni mérkőzés jár az én fejemben is.
– Mindez most azért fontos, mert ha önnek megy a játék, abból a válogatott is profitálhat.
– Marco Rossival a kezdetektől kifogástalan a kapcsolatom, kezdőként vagy csereként ugyanúgy arra törekszem, hogy segítsem a csapatot.
– A napokban a lengyel sajtónak is több interjút adott. Lengyelül vagy angolul?
– Bár sok mindent értek lengyelül, nem voltam rákényszerülve, hogy tökéletesen megtanuljam a nyelvet. Nagyon sok szerb, horvát, bosnyák csapattársam volt a Legiánál, az edzőim, Sztanyiszlav Csercseszov és Henning Berg pedig angolul kommunikáltak.

Fotó: MTI
– A futball szaknyelvét, az utasításokat azért ma is érti lengyelül, nemde?
– Értem… A kapu előtt különben is az a dolgom, hogy lesipuskás legyek, a helyezkedésnél majd odafigyelek arra, mit beszélnek egymás között a lengyel védők… Megfigyelőnek azonban Lovrencsics Gergő sokkal jobb választás, ő folyékonyan társalog lengyelül.
– Közismert, hogy pályafutása talán legsikeresebb másfél évét töltötte a Legia Varsónál. Mi a legkedvesebb emléke?
– Nehéz a választás, mert akkor tényleg minden összejött. Két bajnoki címet szereztünk, előbb az Európa-ligában, majd a Bajnokok Ligájában szerepeltünk. Személy szerint nekem is jól ment a játék, gólkirály lettem, majd a BL-selejtezőn öt góllal járultam hozzá ahhoz, hogy elérjük a csoportkört.
A kötődésemet talán az fejezi ki a legjobban, hogy miután Chicagóba igazoltam, akkor is szurkoltam a csapatnak, s a Legiánál sem feledkeztek meg rólam, én is megkaptam az aranyérmet.
– Öt éve egyértelműen előrelépést jelentett, amikor Lengyelországba igazolt. Azóta ön szerint a magyar futball lefaragott valamennyit a hátrányából?