Nikolics Nemanja bevallotta, hogy Münchenbe vágyik

Nikolics Nemanja, a Mol Fehérvár FC csapatkapitánya egy hete dolgozik Szabics Imrével, illetve a vezetőedző két segítőjével, Juhász Rolanddal és Torghelle Sándorral; utóbbiakat tekintve korábbi csapattársaival. A támadóval a Nemzeti Sport készített interjút.

Bár a Reims ellen nem játszott, kivette a részét a menetelésből Nikolics Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

– Magázza az új edzőket?

– Nem, de a kellő tiszteletet természetesen megadom nekik. Már csak azért is felnézek rájuk, mert ha nem is sokkal, de idősebbek nálam, arról nem is szólva, hogy mindhárman sokat tettek a magyar futballért.

– Nem furcsa, hogy hajdani csapattársai másodedzők lettek?

– Nekem nem. Sándorral és Rolanddal számos emlékezetes csatát vívtunk a Vidiben, közösen megélt élmények kötnek össze minket. Amilyen jó futballisták voltak, olyan jó emberek. Ezt nem azért mondom, mert miután a „főnökeim” lettek, hízelegni akarok nekik – korábban sem titkoltam, mi a véleményem róluk. Az edzésmunkájuk és a mentalitásuk példaértékű volt, az öltözőben vezérszerepet töltöttek be. Ezért is érhettünk el sikereket. Talán mondhatom, baráti viszonyban voltam és vagyok Sándorral és Rolanddal, de egy bizonyos határt sosem lépek át. Amíg a pályán vagyunk, ők az edzők, én meg egy játékos vagyok a sok közül.

– A fehérvári keretnek mindössze két olyan tagja van, aki már dolgozott együtt Szabics Imrével – ön az egyik. Tudja, ki a másik?

– Imre másodedzője volt a válogatottnál 2014-ben és 2015-ben, sok szép emlékünk van abból az időszakból. Dárdai Pál jó közösséget épített, kiváló hangulatot teremtett, amihez a stáb is hozzátette a magáét. Ez remek szakmai munkával párosult, ezért is juthattunk ki a franciaországi Eb-re. Ez azonban rég volt, azóta Imre is sokat változott, én is. Ez az első vezetőedzői megbízatása, bizalommal és türelemmel kell lenni iránta.

– Bizakodó a jövőt illetően?

– Abszolút! Bőven van min csiszolni, de az már most látszik, hogy a stáb a legkisebb részletekre is ügyel minden téren. Noha csak egy hete álltak munkába, már nyilvánvaló, hogy a rájuk jellemző hozzáállást, töretlen győzni akarást akarják „átragasztani” a csapatra. Ez már érezhető volt Kisvárdán, hiába játszottunk több mint egy félidőn át emberhátrányban, csúsztunk-másztunk azért, hogy a végén emelt fővel jöhessünk le a játéktérről. Bár a győzelemhez ez sem volt elég, a döntetlenhez igen.

– A válogatottban a San Marinónak lőtt góljával és az Andorrában adott két gólpasszával végérvényesen lefoglalta a helyét az Eb-keretben?

– Ha ezt elhinném, magamnak ártanék. A futballban ráadásul sok minden megeshet, vegyük csak szegény Kalmár Zsolt sérülését. Senki sem gondolhatja, hogy kihagyhatatlan a csapatból. Mindamellett elmondta, akik kivették a részüket az elmúlt hónapokban elért sikerekből, elsőbbséget élveznek. A legutóbbi összetartáson örömmel tapasztaltam, hogy ezzel az eséllyel mindenki élni akart, nem pedig visszaélni. Mivel ez a három meccs volt az utolsó lehetőségünk, egytől egyig úgy álltunk hozzá, hogy még egyszer bizonyítjuk, lehet ránk számítani az Európa-bajnokságon is.

– Ezek szerint a nyárra nem is tervez utazást?

– Dehogynem!

– Nocsak, hová készül?

– Münchenbe, a Németország elleni csoportmérkőzésre.

A teljes interjú itt olvasható el.