Terjedelmes interjút közölt Jónyer Istvánnal a Nemzeti Sport. A világhírű asztaliteniszezőt tegnap választották maguk közé a Nemzet Sportolói. A jó hír hallatán Jónyer először az asztalos édesapjára és a drótgyárban dolgozó édesanyjára gondolt, és persze arra, hogy négy éven keresztül az iskola mellett mindennap Miskolcról Budapestre járt edzésre.
Fotó: Nemzeti Sport/Micheller Szilvia
Az asztaliteniszező köszönetet mondott a pályafutását végig segítő, számára fontos személyeknek. – Hosszú a lista. Kezdjük Sidó Ferenccel és Gyetvai Elemérrel. Tizennégy éves voltam, amikor a Hernádnémetiben lévő kastélyban szervezett edzőtáborban felfigyeltek rám. Az volt az első nagy lökés a pályafutásomban. Aztán ott volt Dankovics József, a Diósgyőri Gépgyár akkori főmérnöke, egyben a DVTK asztalitenisz-csapatának az edzője. Az ő irányításával jutottunk fel az élvonalba, ami tőlünk, fiataloktól óriási eredménynek számított. Időben tovább haladva természetesen nem maradhat ki a sorból Berczik Zoltán. Nála lettem válogatott, s vele értük el a legnagyobb sikereinket. A többes szám nem véletlen, elvégre Klampár Tibor és Gergely Gábor nélkül én sem lennék négyszeres világbajnok, hiszen mindkettejükkel nyertem párosban, a phenjani csapataranyban pedig mindannyian benne voltunk – közölte Jónyer.
A négyszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok játékosnak két példaképe volt. Róluk is beszélt. – Balczó Andrást mindig tiszteltem, becsültem, sok évet küzdöttem azért, hogy olyan legyek, mint ő. Éppen ezért felemelő érzés, hogy a nemzet sportolói között most egy csapatba kerültünk. A másik példaképem Hargitay András. Figyeltem a pályafutását, sportolóként és emberileg is rendkívül nagyra tartom – mondta a Nemzeti Sportnak.
A teljes interjút ITT lehet elolvasni.
