Studer Ágnes megmondta a Sopron elleni párharc előtt, ők nem gondolkodhatnak másként. A kérdés a női bajnokság döntőjében évek óta ugyanaz: meg lehet-e verni a Sopront háromszor? A finálé ugyanis három nyert meccsre megy, és az talán elképzelhető, hogy az ellenfél remek napot fog ki, a címvédő pedig pocsékot, és egy győzelem így összejöhet – de három, az lehetetlen. A Szekszárd válogatott irányítója a párharcról szólva mondta azt, hogy a kérdés tökéletesen reális, de nekik hinniük kell abban, hogy a Sopron verhető egynél többször, hovatovább háromszor is.
Egy mindenesetre összejött, a másodikat, a hazai mérkőzést a Szekszárd három ponttal megnyerte, és eddig a pályán ez volt 2019. december 1-je óta a soproniak első veresége hazai sorozatban. A tolnai csapat azzal a sikerrel a múlt héten egyenlített, majd a harmadik találkozón szombaton roppant simán, harmincöt ponttal kikapott, és jött a negyedik meccs, ismét Szekszárdon egyszerű képlettel: újabb szekszárdi siker már hatalmas bravúrt jelenthetett, a Sopron pedig a tizennegyedik bajnoki címéért lépett pályára. A mérkőzés, illetve a párharc ereje nemzetközi szinten is mérhető volt, hiszen az Európa-kupa bronzérmese fogadta a kontinens elitjét jelentő Euroliga negyedik helyezettjét.
Fotó: Mirkó István
A hazai klub több fórumon is hívta a szurkolókat, végül háromnegyed ház jött össze, beleértve mintegy kéttucatnyi roppant lelkes és hangos sopronit is. Ennek köszönhetően régen átélt remek hangulatban kezdődött a mérkőzés, a kisebb és a nagyobb tábor is síppal, dobbal, talán még nádi hegedűvel is buzdította a kedvenceit. A címvédő szemlátomást sokat tanult a múlt heti vereségéből, roppant keményen, harcosan, mondhatni, a Szekszárdot a saját fegyverével akarta semlegesíteni, és nem engedte belelendülni a játékba a házigazdákat. Két triplával kezdett, amit a hazai együttes még kiegyenlített Cyesha Goree révén, ám attól fogva fokozatosan elhúztak a vendégek, elsősorban Jelena Brooks kosarainak köszönhetően.
Minden labdáért és dobóhelyzetért kemény küzdelem zajlott, és azt lehetett tudni, hogy a szekszárdiak ebben állják a sarat. Ugyanakkor rengeteg hiba csúszott be a támadásokba, ami dicséri a védekezést, ám mindkét oldalon többen alig edzve, „összedrótozva” kosárlabdáztak, és így a játék szépsége a szokásosnál kevésbé domborodott ki. A második negyedben gyakran egymás hibáiból sem tudtak élni a csapatok. Hazai részről Zala Friskovec triplái tartották életben a reményt, és a nagyszünetre hétpontos soproni előny alakult ki.
