Baráti kör, tippelős játék: meg kell jósolni minden egyes eredményt, előbb a csoportkörben, majd a kieséses szakaszban körről körre egészen a döntőig. Külön kategória külön nevezési díjért, hogy az első nap előtt meg kell nevezni az Európa-bajnokot és a gólkirályt. Az ismerős baráti körben nagy egyetértés uralkodott: több mint nyolcvan százalék Franciaországot tippelte végső győztesnek és ültette a gólszerzők trónjára Kylian Mbappét.
Ezen az Európa-bajnokságon ennyit értek az esélyek. Mint tudjuk, a franciák kipottyantak a nyolcaddöntőben, Mbappé pedig egyetlen árva gólra sem volt képes. Nemigen hihettük, hogy a nagy sztárok nem csillognak majd különösebben, és nem említünk az Eb után egy, két, legfeljebb három nevet, aki vagy akik miatt emlékezetes marad ez az egy hónap. A győztesekről sem úgy beszélünk majd, hogy Chielliniék emelték magasba a Delaunay-kupát, hanem olaszokat mondunk majd, mert most nem kiemelkedő futballzsenik, hanem hihetetlenül egységes, jól szervezett és szinte tökéletesen képzett csapatok szórakoztattak minket egy álló hónapon át.
Fotó: MTI/EPA/Catherine Ivill
Már közhelynek számít, de igaz: a kieséses szakaszban új Európa-bajnokság kezdődött. A csoportkörben megmutathatták magukat a kontinens középmezőnyébe tartozó válogatottak is, a nagyok így vagy úgy átverekedték magukat ezen a szakaszon, és attól fogva már nem láttunk érdektelen mérkőzést. Meggyőződhettünk róla, hogy az élmezőny rendkívül kiegyenlítetté vált, aligha írhatjuk a véletlen számlájára, hogy a negyeddöntőktől lejátszott hét mérkőzésből négy döntetlenül ért véget, köztük a két elődöntő és a finálé, s ezekben hosszabbításban, illetve tizenegyesekkel született meg a döntés. Ugyanakkor az említett középmezőny is zárkózik, elég talán csak a csehek negyeddöntőig jutására vagy akár a magyar válogatott szereplésére visszagondolni.
Egy név azonban biztosan megragad az emlékeinkben, ha erre az Európa-bajnokságra gondolunk: Christian Eriksené, akit a dánok első, finnek elleni csoportmeccsén szívleállás miatt újra kellett éleszteni. Aki látta azokat a perceket, biztosan sohasem felejti el. Szomorú emlék marad az is, hogy az európai nagy nemzetek futballszínpadára betolakodtak napjaink ideológia csatározásai, és új, egyáltalán nem odaillő törésvonalakat alakítottak ki. Lapunkban erről számtalan cikket írtunk a hírektől az elemzésig, most maradjunk csupán abban, hogy ez a kontinenstorna az első, amelyen a címlapokat és a híradásokat nem feltétlenül a futball uralta, az UEFA pedig engedte, hogy megosztó mozgalmak rátelepedjenek az eseményre. Az európai szövetség megalkuvó, kettős mércét alkalmazó, gyáva magatartása könnyen tetten érhető volt minden egyes döntésében, és emiatt ezen a területen inkább lehetnek félelmeink, mint illúzióink a tervek szerint három év múlva Németországban sorra kerülő Európa-bajnokságra gondolva.
