Megint egy „földönkívüli” lesz úszónk ellenfele Tokióban

A jobbnál jobb magyar úszók közül csak Kenderesi büszkélkedhet azzal, hogy kétszer is sikerült legyőznie Phelpset.

A jobbnál jobb magyar úszók közül csak egyetlenegy büszkélkedhet azzal, hogy kétszer is sikerült legyőznie a „földönkívülit”. Kenderesi Tamás ezzel a bravúrral előbb a 2016-os olimpia előfutamában, aztán, a véletlent kizárva, az elődöntőben rukkolt ki. Ennél csak az szólt volna nagyobbat, ha a 200 pillangó döntőjét is az akkor még 19 éves magyar nyeri, és nem Michael Phelps, a példaképe.

– Phelps volt számomra az úszás félistene. Felnéztem rá, minden egyes mozdulatát igyekeztem leutánozni, és vártam arra a pillanatra, amikor egyszer majd kiállhatok ellene. Ezzel a kivételes alkalommal először és utoljára a riói olimpián ajándékozott meg a sors, de ezért a bónuszért eszeveszetten sokat kellett dolgoznom. Hiába biztatott a döntő előtt Gyurta Dani azzal, hogy Tomi, ott is le tudod nyomni, nem győzött meg. Fel voltam készülve arra, hogy akármekkorát is hajrázok az utolsó ötvenen, ő is megszállottként fog küzdeni. Amit nem tudott erővel megoldani, azt megtoldotta a rutinjával. Számomra örökre emlékezetes marad, hogy háromból kétszer gyorsabb voltam nála, de sohasem vitattam, hogy az úszásban is az a legjobb, aki a döntőt nyeri – nyilatkozta az SzPress Hírszolgáltnak Kenderesi Tamás, aki akkor Rióban és most Tokióban is mindent egy lapra tesz fel: a 200 pillangóra.

Egy ország kedvelte meg

Aligha sejthette 2016. augusztus 10-én, első olimpiai döntője után a falusi fiúból lett válogatott úszó, hogy egy amerikai börtönfilmből, a Csontdaráló című sportvígjátékokból kölcsönzött egyetlen mondatával belopja magát az egész ország szívébe. A „Rám férne most egy-két sajtburesz” ráadásul olyan kedveskedő becenevet aggasztott rá, amely öt év elteltével sem kopott le róla. Cseppet sem bánta, hogy Rió után nem a nevén, hanem Sajtbureszként emlegették, arra viszont nem számított, hogy beceneve sokaknak mind ez idáig az azonosítója marad. Élete döntője után egyszerre örült annak, hogy csak 24 századmásodperccel maradt el az amerikaitól, a japán Szakaj Maszato pedig mindössze 22 századdal volt gyorsabb nála, de bosszankodott is, mert akármennyire is csípett az utolsó 50 méter, kis szerencsével a második helyet is elcsíphette volna. Ezeket a parányi időkülönbségeket távolságban kifejezni szinte lehetetlen feladat.

Milák Kristóf (balra) és Kenderesi Tamás
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Amerikai után magyar „földönkívüli” az ellenfele

Rió után Phelps másodszor és végleg visszavonult, de az már egy évvel később kiderült, hogy van a pillangóúszásnak egy magyar „földönkívülije” is. Nevezetesen Milák Kristóf, aki a 100 pillangón 17 évesen juniorvilágcsúcsot javítva lett ezüstérmes a budapesti vizes vb-n, majd két évvel később Michael Phelps kétszázas világcsúcsát megdöntve írt történelmet. Az akkori 1:50,73-as ideje ma is minden idők legjobbja.

– Megkérdőjelezhetetlen, hogy a tokiói 200-as döntőben a világ legjobbjai csak a második helyért csatázhatnak, mert az első foglalt, Kristóffal senki sem veheti fel a versenyt. Ezt nekem is tudomásul kell vennem, de ettől nem érzem magamat kisebbnek. A 2017-es vb megtanított arra, hogy nem érdemes előre bezengeni a céljaimat, ezért most csak annyit mondhatok, hogy szeretnék eljutni a döntőig, és azok közé tartozni, akik éremért versengenek. A riói 1:53.62-es időm ma is jól hangzó eredmény, nem kizárt, hogy ennyivel Tokióban is a dobogóra lehet jutni. A kérdés az, hogy ennek ki fog örülni. Szeretnék egyéni csúcsot javítani, amiből valami szép és jó is kisülhet – mondta befejezésül a májusi budapesti Európa-bajnokságon bronzérmet nyert Kenderesi Tamás, akinek immár több mint tíz éve Tari Imre az edzője.