Az olaszok kétszer döbbentek meg: a lefújás, majd a sajtótájékoztató után. 2017-ben történt az eset: a világbajnoki pótselejtezőn Svédország sikeresen őrizte meg a hazai pályán megszerzett egygólos előnyét Olaszországgal szemben, kihúzta gól nélküli döntetlennel a visszavágót a milánói San Siróban. Itália gyászba borult, majd órákkal később felháborodott. Gian Piero Ventura ugyanis nem volt hajlandó lemondani a történelmi kudarc után. Pedig ő volt az első olasz szövetségi kapitány, aki nem tudta eljuttatni a csapatot a világbajnokságra. Koman Vladimir egykori klubedzője húzta az időt, az elnökre várt. – Nem mondtam le, mert még nem is beszéltem az elnökkel. Azért értem ilyen későn a sajtótájékoztatóra, mert a játékosaimat köszöntöttem. Nagyon nehéz megemészteni ezt az eredményt. Meg voltam győződve arról, hogy hozzuk ezt a meccset, és ez a mérkőzés megmutatta, hogy semmi sincs eltörve az olasz válogatottnál. (…) Bocsánatot kérek az összes olasztól az eredmény miatt, hiszen az eredmény az, ami számít. Hogy folytatom-e a nemzeti csapatnál, részt veszek-e az újjáépítésben? Nem én hozom meg a döntést, és most nem is vagyok olyan hangulatban, hogy erről beszéljek. Találkozunk a szövetség vezetőségével, a megbeszélés eredményét pedig elfogadom – mondta Ventura.

Fotó: Miguel Medina/AFP
Kisvártatva a népharag őt és Carlo Tavecchiót is elsodorta. Ventura helyett átmenetileg Luigi di Biagio, a válogatottal 2000-ben Eb-ezüstérmes egykori középpályás ugrott be az Argentína ellen elveszített és Anglia ellen döntetlenre végződő barátságos meccs erejéig. 2018. május 15-én született meg a hosszabb távú megoldás: Roberto Mancini, az Interrel és a Manchester Cityvel bajnokságot nyert edzőt nevezték ki 2020-ig a válogatott élére. A szerződésében szerepelt egy záradék, hogy ha Olaszország kijut a 2020-as Európa-bajnokságra, a szerződése automatikusan meghosszabbodik 2022 végéig. Azóta újabb megállapodás lépett érvénybe, az olasz szövetség 2026-ig láncolta magához a kapitányt.

Fotó: Federico Gambarini/DPA
Mancini forradalmasította az olasz válogatott játékát; a kivárásra játszó, defenzív játék helyett előkerültek a latinos stílusjegyek, a labdatartás és a kreatív, kezdeményező középpályások vezérelte intelligens, olykor kevés húzásból álló támadásszövés. A kapitány ezt ötvözte egyfajta holland tudásimporttal: a támadó futballal. Minden egyes elemző kiemeli Mancini közösségformáló képességét, a kapitány úgy fiatalított, hogy közben meghagyott két öreget a védelem közepén. A válogatottságot a 2017-es kudarc után lemondó 36 éves Giorgio Chiellinit rábeszélte a folytatásra, őt tette meg csapatkapitánynak, mellette a szintén Juventus-játékos, Leonardo Bonucci, a védelem másik ékköve. A középpályán hemzsegnek a fiatalok, minden játékos 30 éven aluli: Nícoló Barella 24, Manuel Locateli 23, Marco Verratti 28, Jorginho 29, Matteo Pessina 24, Gaetano Castrovili 24, Bryan Cristante 26 éves. A csatároknál két tapasztalt játékos található: Lorenzo Insigne és a tavalyi aranylabdás Ciro Immobile is 31 éves, a többiek jelentős része is közelebb van a 20-hoz, mint a 30-hoz. Mint például Federico Chiesa, akinek az édesapja is olasz válogatott volt. Sőt, gólt is szerzett az 1996-os Európa-bajnokságon, csakúgy, mint a fia az osztrákok ellen az idei tornán.