Már vagy tíz perce beszélgetünk Selmeci Attilával, Milák Kristóf edzőjével a tanítványa győzelme után, amikor előhozakodok a kérdéssel: rendben, hogy Milák Kristóf olimpiai aranyérmet szerzett, ami alapjaiban határozza meg a további életét, de mit jelent neki ez a siker.
– Hatvanhárom éves vagyok, közel állok a nyugdíjhoz. Negyven éve edzősködöm, s amikor már-már lemondtam róla, ráakadtam egy olyan tanítványra, aki végül olimpiai bajnok lett –
feleli egyre szaggatottabban ejtve a szavakat, merthogy a válasz közben elcsuklik a hangja, s nem csupán elpárásodik a szeme, potyognak a könnyei. Csakhogy érzékeltessük, mekkora pillanat, amikor valakiből olimpiai bajnok válik, mekkora hatása van másokra is.
Pedig Selmeci Attilát kemény fából faragták. Csak rá kell nézni, egyenes tekintet, hatvanhárom évesen is sportembert idéző alkat, s igen, ahogy korábban, a mester most sem cáfolja, ő is határozott jellem, bizony vannak konfliktusai a tanítványával, sőt volt idő, amikor mindennapos küzdelmet folytatott vele.

Fotó: Mirkó István
Selmeci Attila a Spartacusban kezdett edzősködni Kiss László kezei alatt, tulajdonképpen Kovács Ágnes egyik nevelőedzőjeként tisztelhetjük. Úgymond a sztáredzők közé nem tudta beverekedni magát, majd Máltán dolgozott, hazatérve pedig Érden vállalt munkát. Ott találkozott Milák Kristóffal, akinek 2014 óta az edzője.
– Amikor elkezdtem dolgozni Érden, Kristóf egy srác volt a sok közül, semmi sem utalt arra, hogy sikeres úszó, nemhogy olimpiai bajnok válik belőle
– elevenítette fel a kezdeteket. Az egyik korosztályos versenyen azonban száz pillangón bejutott a döntőbe. Nem ám favoritként, valamelyik szélső pályán úszva. Aztán történt valami. Leiskolázta a mezőnyt és győzött. Ez csak ez egyik vízválasztó volt. Erre az eredményre az edzőkollégák még nem csodálattal reagáltak, hanem úgy, hogy leszidták a saját tanítványukat, mondván, hogyan voltak képesek kikapni „ettől a Miláktól”. Ez akkor csak annyit hozott, hogy elültettem a bogarat Kristóf fülébe, a hát helyett talán inkább a pillangóra kellene ráfeküdnie.
Merthogy Milák Kristóf akkoriban úgy gondolta, hogy hátúszó lesz belőle. Selmeci Attila egy tulajdonképpen jelentéktelen versenyt említ a második fordulópontként.
– Tbilisziben, az európai ifjúsági olimpiai fesztiválon Kristóf negyedik lett száz pillangón. De lehet, hogy harmadik. Éppen az ő pályáján romlott el ugyanis az időmérő, ezért bizonytalan volt a végeredmény. Az eset borzasztóan felháborította Kristófot. Akkor láttam meg benne azt a tüzet, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valakiből igazán nagy versenyző váljék. Akkor kezdtem el győzködni őt, hogy a kétszáz pillangóra kell felkészülnie. Mert ha azt kibírja, akkor a százzal sem lesz gondja – folytatta az edző.