A felkészülési idő kényszerű lerövidítése, a versenyhiány és a térdműtétje is oka volt annak, hogy a 2016-os riói olimpián női súlylökésben bronzérmet nyert Márton Anita idén nyáron a tokiói ötkarikás játékokon a döntőbe se jutott be. Hozzá kell tenni, hogy a fedett pályás világbajnoknőnek idén januárban megszületett a kislánya, és a kismamaság alaposan átalakította az életét. Amikor pedig már újra a pályán volt, az edzője, Eperjesi László súlyos sérülést szenvedett, ezért hosszú hetekig csak a kórházi ágyából irányíthatta a felkészülését.
A 32 esztendős atlétanő azonban ezek után is kihívást lát az elkövetkezendő két esztendőben, sőt, Hosszú Katinka egykor bevált módszerét követve a jövőben sok versennyel hozná csúcsformába magát a 2023-as budapesti világbajnokságra. Amelyen pályafutása során először magyar szurkolók támogatásával vehetné fel a versenyt a világ legjobb súlylökőnőivel.
Sokan tarthattak attól, hogy a tokiói 21. helyezése elbizonytalanítja Márton Anitát, és még visszavonulásra is késztetheti. A kételyeket az Eb-ezüst- és bronzéremmel is rendelkező dobóatléta maga oszlatta el, amikor az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatát ezzel a megnyugtató mondatokkal kezdte:
– A magyar atlétika számíthat rám a jövőben is, bízom önmagamban, és remélem, hogy ugyanezt teszik azok is, akikre eddig számíthattam. Egyéni sportoló vagyok, de az eddigi sikereimet mindig a jó csapatmunkának köszönhettem. Ha ez így lesz a jövőben is, akkor a 2023-as budapesti világbajnokságon a riói eredményemre emlékeztető formát érhetek el, és talán még az egyéni csúcsomat is sikerül megdönteni.
Márton Anita élete legjobb teljesítményével a kitűnő időzítésnek, nem kevésbé az utolsó dobásába átvitt elszántságának köszönhetően a 2016-os riói olimpiai játékok súlylökő döntőjének utolsó sorozatában rukkolt ki, amivel két legyet ütött egy csapásra. Bebiztosította a harmadik helyét, 19,87 méterrel pedig az országos csúcsát is megjavította az addigi 19,49-ről.
– Tokióban érződött rajtam, hogy hátam mögött egyetlen versennyel álltam dobókörbe, így ez a szereplésem nem is volt úgy felépítve, ahogy szerettem volna. Ezzel együtt sem bántam meg, hogy olimpiai szintesként nem hátráltam meg, mert amit csak tudtam, megtettem a helytállásért, és ebből a versenyből is tanulni tudtam. Néhány hét múlva nekilátok az alapozásnak, a 2020 előtti felkészülésem szerkezetén nem fogunk változtatni, a fedett pályás és a szabadtéri versenyekre pedig úgy fogok tekinteni, mint a legsikeresebb éveiben Hosszú Katinka az előtte álló kihívásokra, aki sikerrel kötötte össze a versenykörútját a felkészülésével. Ahány erőpróbát, versenyt és versenyszámot ő korábban bevállalt, az felért az edzőtáborok terhelésével. Az ő tempóját természetesen nem követhetem, de jövőre sok nemzetközi versenyen szeretnék rajthoz állni, folyamatosan kipróbálni magamat és szemtől szembe kerülni a női súlylökés legjobbjaival, a régi és az új riválisokkal. Fontosak a hazai versenyek is, de ha igazán nagy csatákat szeretnék vívni, ahhoz erősebb konkurencia kell, amelyet viszont csak a világversenyek biztosítanak – mondta el Márton Anita, aki ugyanúgy 1989-ben született, mint Hosszú Katinka, valamint a nemrégiben a visszavonulását bejelentő Baji Balázs, a világbajnoki bronzérmes, Eb-második helyezett gátfutó.
Jövőre a nagy kihívásokban nem lesz hiány. A 2022-es évadban alakul először úgy, hogy szabadtéren világbajnokságot (Eugene) és Európa-bajnokságot (München) is rendeznek, ráadásul márciusban a belgrádi fedett pályás vb is jó alkalmat biztosít a bizonyításra.
– Még nem végleges a jövő évi menetrendem, de azt már tudom, hogy jó, sőt egyre jobb eredményeket szeretnék elérni, hogy aztán a csúcsformámat a 2023-as budapesti világbajnokságra tudjam időzíteni – mondta befejezésül Márton Anita, aki az SZVSE atlétikai szakosztályának újdonsült vezetőjeként is egyre inkább igyekszik hasznossá tenni magát.
Borítókép: Márton Anita a tokiói olimppián. Fotó: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport
