– Ennyire szeretik a horrort?
– A többiek nevében nem nyilatkozhatok, én személy szerint nem kedvelem túlságosan. De értem, mire céloz, egy hete az AEK Athén és most Rigában is rendkívül izgalmasan alakult az utolsó perc, ám szerencsére mindkétszer sikerült megőriznünk az előnyünket. A Bajnokok Ligájában nem számíthatunk könnyű meccsekre, minden pontért meg kell harcolni, nem hogy egy győzelemért.
– Ez így van, de mindkét meccsen elegendőnek tűnő előnnyel fordultak rá az utolsó percre, mégis izgulni kellett.
– Nem lesz olyan ellenfelünk, amely feladná, amíg a legkisebb reménye is él, de ezzel mi is vagyunk, illetve leszünk, ha esetleg hátrányban érkezünk el a véghajrába. Ez azonban szerintem csak növeli a győzelem értékét.
– Belülről is úgy érezték, hogy idegenben is képesek uralni a meccset?
– Igen. Az volt a célunk, hogy ne sokpontos mérkőzést játsszunk, mert az a letteknek kedvezett volna. Az eredmény nem mindig tükrözte azt, hogy a mi akaratunk érvényesül, mert szorosan alakult, de zömmel mi vezettünk, és jobb üldözöttnek lenni, mint üldözőnek. A második negyed közepén hullámvölgybe kerültünk, pedig éppen akkor sikerült elhúznunk tíz ponttal. Labdákat adtunk el, hibák csúsztak a védekezésbe, engedtük az ellenfelet érvényesíteni a legkedvesebb fegyverét, a könnyű triplákat, és hamar hatpontos hátrányban találtuk magunkat.
– Hogyan lehet ebből visszafordulni?
– Úgy, hogy higgadtak maradunk. Ilyen előfordulhat minden meccsen, nem kell tőle pánikba esni. Mi csapat vagyunk, úgy is kell játszanunk, egymást segítve ki lehet kapaszkodni az ilyen gödrökből. Most is sikerült, és a második félidő elejétől már végig mi vezettünk.
– Gondolták, hogy ennyire jól sikerülhet a rajt a Bajnokok Ligájában?
– Szerettük volna, és tettünk is érte. Ez a két győzelem nagy lépés a célunk, azaz a továbbjutás felé, de korai lenne még számolgatni. A java hátra van, és muszáj minél többször nyerni, mert a folytatás szempontjából az sem közömbös, hogy hányadik helyen léphetünk tovább.
– A Falco ebben az idényben vereten a bajnokságban és a BL-ben is. Mi a titkuk?
– Még sokáig nem is szeretnénk kikapni, bár a sport sajátosságaiból adódóan ez előbb vagy utóbb biztosan bekövetkezik. A titok pedig az, hogy nagyon jól ismerjük egymást a klubból és a válogatottból is, a pályán belül és kívül is remek a kapcsolatunk. A nyáron a klub az edzőváltást házon belülről oldotta meg, így nem kellett új edzőnek a merőben más rendszerét megtanulnunk, megmaradt a folytonosság, és mindenki tudja, mit jelent ehhez a csapathoz tartozni, ebben a klubban dolgozni.
– A két légiós nem érzi árvának magát a sok magyar között?
– Erre vigyázunk. Bori Barac már tavaly is itt volt, így neki nem most kellett beilleszkednie. Marvin Clark viszont most jött a nyáron, neki kellett hozzá némi idő, de most Rigában is bebizonyította, hogy sikerült neki, nagyszerűen játszott, és a közösségbe is beleillik.
– Hogyan bírják a kettős terheléssel és a sok utazással járó sűrű programot?
– Egyelőre jól, keményen alapoztunk azért, hogy bírjuk. Szerencsére a bajnokságban eddig sok hazai meccsünk volt, így kevesebbet kellett utazni, de azért örülünk, hogy a jövő héten nem lesz BL-meccsünk, és így ebből a szempontból szusszanhatunk kicsit.
Borítókép: Perl Zoltán két rigai védő között akciózik. Fotó: FIBA.com
