Júniusban a Szeged 37-36-os győzelmet aratott Veszprémben az előző idény bajnoki döntőjének második meccsén, s ezzel megszerezte az aranyérmet az NB I-ben. Azóta először találkozott egymással a két csapat. Noha az alapszakasz nyolcadik fordulójában, az idény ilyen korai szakaszában nyilvánvalóan nem volt akkora tétje a rangadónak, mint a nyáron, de súlya igenis volt. A hazai porondon ez volt az ősz legfontosabb meccse mindkét együttes életében, így az eredmény hosszú hónapokra elkíséri őket.
A feszültség a hibákban is tetten érhető volt mindkét oldalon, az első félidő hat, illetve hét eladott labdát hozott, ami mind a Veszprém, mind a Szeged esetében soknak számít. Ennek megfelelően hullámzott az eredmény, a szünetig hatszor változott, hogy éppen melyik csapatnál volt az előny.
A Veszprém játéka Ligetvári Patrik beállásával javult fel, a magyar válogatott balátlövő támadásban és védekezésben is hasznos volt. A 25. percben a szegedi Nik Henigman piros lapot kapott, miután Lékai Máté arcába csapott. Ennek ellenére a félidő utolsó két perce 14-13-as vendégelőnnyel kezdődött, ám újabb fordulatot hozott, hogy a csapatok őrült rohanásba kezdtek, amiből a Veszprém jött ki jobban.
Bodó Richárd még a kétgólos szegedi előnyért lőhetett, de Corrales védett. Lékai eladta a labdát, de Bodó újra hibázott, ezúttal a blokkba lőtt, s a következő támadásból már kiegyenlített a Veszprém. Így is a Szegedé lehetett volna az utolsó szó a szünetig, de Strlek labdát szerzett, végigzakatolt a pályán, s a góljával 15-14-es veszprémi előnyt alakított ki az első félidő zárásaként.
Úgy tűnt, a rangadón edzőként debütáló Momir Ilić öltözőbeli beszéde volt a hatásosabb, ugyanis a Veszprém a második félidő első tíz percét 5-2-re megnyerte, s ezzel máris négygólos előnyre tett szert a meccsen. A szegediek minden hájjal megkent mestere, Juan Carlos Pastor érezte, hogy baj van, s időt kért. Megtette a hatását, hogy belenyúlt a mérkőzésbe, a Szeged mindössze nyolc perc alatt ledolgozta a hátrányát, s 23-23 után újra fej-fej mellett álltak a csapatok, az utolsó tíz percre maradt a döntés.
A játék továbbra is hektikus volt, többnyire egymás hibáiból éltek az együttesek, sokszor szenvedtek a góllövéssel. A hajrában a veszprémiektől Rasmus Lauge Schmidt is piros lapot kapott, amiért visszarántotta Bánhidi lövő karját. Az egyaránt a félidőben becserélt kapusokról szóltak az idegőrlő utolsó percek, a hazaiaknál Cupara hetest, a vendégeknél Mikler ziccert védett, a mezőnyjátékosok azonban nem tudtak élni a számukra teremtett esélyekkel.
26-26-os döntetlen lett a rendkívül küzdelmes, nagy harcot, de kevés igazán jó kézilabdát hozott rangadó vége. Az eredmény igazságosnak nevezhető, de a veszprémiek érezhetik inkább úgy, hogy elveszítették a győzelmet, hiszen az utolsó percben ők támadtak a kétgólos előnyért, mégis iksz lett a vége.
Így tehát a veretlenségét mindkét csapat megőrizte, a Veszprém hétből hét, a Szeged nyolcból nyolc bajnoki győzelem után játszott döntetlent. Ami a góllövőket illeti, a hazaiaknál Strlek és Marguc öt-öt góllal zárt, a vendégeknél Sebastian Frimmel volt a legeredményesebb nyolc találattal.
– Kemény meccset hozott a rangadó, minden esélyünk megvolt a győzelemre, azonban a Szeged szívósan küzdött, így pontot rabolt tőlünk – értékelt Momir Ilic, a Veszprém edzője. – Az első félidőben nagy nyomás volt rajtunk, a másodikra javultunk. A végén könnyű gólokat szerzett a Szeged.
– Az első félidőt mi irányítottuk, a mi akaratunk érvényesült, a hajrát viszont elrontottuk – kontrázott a szegediek mestere, Pastor. – A második félidőben még többet hibáztunk, azonban nagyot küzdve sikerült négygólos hátrányból visszajönnünk és pontot szereznünk.
Borítókép: Küzdelemben nem volt hiány a Veszprém–Szeged rangadón (Fotó: Vasvári Tamás / MTI)
