Tizenkilencszer volt magyar válogatott, akkoriban vidéki klubból ez nagy dolog volt. Csapó Károly nem bánja, hogy nem szerződött a fővárosba a válogatott miatt.
– Utólag ezzel már nem érdemes foglalkozni, mi lett volna, ha – állapította meg. – Inkább azt nézzük meg, kik voltak a vetélytársaim a jobb oldali középpályás poszton! Nyilasi Tibor, de gyakran Fazekas László is onnan szervezte a játékot. Sohasem sértődtem meg, ha a kispadra kellett ülnöm, azon se, ha a lelátóra. Mondok egy példát: az 1982-es vébé előtt sérült voltam, de Mészöly Kálmán biztatott, ha formába lendülök, kivisz Spanyolországa. Salvador ellen a kispadon ültem. Nem azon kesergek, miért nem cserélt be, hanem azt mondom, korrekt volt, betartotta, amit ígért.
A profi szintű futballt 1990-ben hagyta abba, a visszavonulása után volt a Tatabánya edzője a kilencvenes évek elején, majd csapágy-értékesítéssel is foglalkozott. A futballtól azonban nem szakadt el.
– Nyugdíjas vagyok, de amikor Bozsik Péter azt mondta, hogy az ilyen „öregekre”, mint én is, szükség van, hogy istápolják a gyerekeket, visszatértem, a Tatabányai Alapítvány Sportkör elnöke vagyok. Nagyon sok srác került fel tőlünk a felnőttcsapatba, amelynek meccseire rendre kijárunk Szabó Györggyel és P. Nagy Lászlóval.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!