– Feltételezem, így is eljutottak ezek a képek, a kamera előtti sírásáról szóló cikkek.
– A családomtól tudom, miről írtak a sajtóban, de igyekszem kizárni a külvilágot az Európa-bajnokság előtt, és annak örülök, hogy a szeretteim mellettem állnak, és ezért tudtam könnyebben túltenni magam a horvátok elleni meccsen.

– Ön mennyire tudta élvezni a norvégok elleni meccset azok után, hogy hat kísérletéből egyik sem lett gól a horvátok elleni mérkőzésen? Kárpótlás volt? Az első félidőre értem, a másodikban sajnos már nem volt esélyünk.
– Örültem, hogy jobban ment a játék. A norvég és a magyar mentalitás és fizikai állapot között nagy a különbség. A norvégok világklasszisok, de én úgy éreztem, hogy minden magyar játékos meg akarta mutatni ellenük, hogy mit tud. Ha nem ebben a szellemben léptünk volna pályára, nem tízzel kapunk ki, hanem sokkal nagyobb gólkülönbség alakul ki a végére. Mindent kiadtunk magunkból, így sikerült. Próbáltuk nem felvenni a norvégok rohanós stílusát, olykor lassítottuk a játékot, ez az első félidőben jobban ment, a szünet után már nem tudtuk követni a tempót. Az elején bennem volt, hogy végre elfeledhetem az előző, rosszul sikerült meccsemet, és megpróbálom élvezni a játékot. Úgy voltam vele, hogy talán nekem a horvátok ellen jött el a mélypont: a Fradiban is sokat játszottam, a válogatottban is. Elfáradtam. Ez nem kifogás, én segíteni akartam a csapatnak.
– A magyar válogatott ellenfelei felkészültek önből, így sokkal nehezebb érvényesülnie. Mi tesz ez ellen?
– Egyfelől jólesik, hogy az ellenfelek tisztelnek, és megpróbálnak kivenni a játékból, viszont próbálkozom szélesíteni a repertoáromat, hogy ezzel meglepetést okozzak az ellenfeleknek.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!