A Magyar Úszószövetség (MÚSZ) a hivatalos honlapján jelentette be, hogy elhunyt Tumpek György, aki az 1954-es melbourne-i olimpián bronzérmet szerzett 200 méteres pillangóúszásban. Ugyanebben a számban aranyérmes volt az 1954-es torinói Európa-bajnokságon, a kedvence azonban a 100 méteres táv volt, amely akkoriban még nem szerepelt az olimpiai programban. Tumpek ebben ötször javította meg a világcsúcsot az 1950-es évek közepén.
Élete végéig elszalasztott lehetőségként tekintett arra, hogy Melbourne-ben nem sikerült megnyernie az olimpiát. – Nem volt nagy állóképességem, viszont gyors voltam. Át kellett állnom arra, hogy a végére is maradjon erőm. Elengedtem őket, és mire 150-nél észhez tértem, addigra már tetemes előnyük volt. Hátulról robbantam rájuk. Ha előbb tudok robbantani, nem csak bronzérmes vagyok – emlékezett vissza Tumpek az ausztráliai versenyre.
Nagy erőssége volt, hogy a FINA által 1953-ban engedélyezett delfines lábtempóval tökéletesen tudott haladni, ennek is köszönhette az 1954-es Európa-bajnoki címét. A legnagyobb győzelmekor sajnos nem élhette át, hogy a dobogó tetején állva lejátsszák neki a magyar Himnuszt, mivel a torinói eredményhirdetést elmosta a nyitott uszodára rázúduló vihar.
Tumpek 1958-ban még tagja volt a budapesti Eb-n harmadik helyezett 4×100 méteres vegyesváltónak. Versenyzői pályafutását követően edzőként dolgozott, mások mellett a későbbi szövetségi kapitány Kiss Lászlót is edzette, majd 1977-ben nyugdíjazták, ezt követően egészen haláláig visszavonultan élt Szigethalmon.
Tumpek Györgyöt a MÚSZ saját halottjának tekinti.
Borítókép: Tumpek György (Forrás: MÚSZ)
