Miután az utolsó menetben túljutott az úgynevezett frameball-on, tehát zsebben volt ez a parti és így a meccs is, Mark Selby alig tudott uralkodni az érzelmein. Előbb kikukkantott a nézőtérre, oda, ahol a felesége és a lánya ült, majd ökölbe szorította a kezét. A következő lökéseknél már érthetően lazult az összpontosítása, és egy könnyű rózsaszín golyót el is hibázott. Nem volt jelentősége, már megnyerte a meccset és a tornát. Kezet fogott a játékvezetővel, az ellenféllel, a zseniális, de kicsit szertelen, bohém Luka Brecellel, aztán lerogyott a helyére. Kezébe vette a kicsi rozsdavörös kendőt, amivel a játékosok az izzadtságot törölgetik, azzal takarta el az arcát, de így sem tudta leplezni a könnyeit.
Mark Selby elsősorban önmagát győzte le, csak másodsorban Luka Brecelt.
A sznúker 39 éves, négyszeres világbajnoka azzal magaslott ki a társai közül és vált híressé, hogy kötélből vannak az idegei, mindenkinél jobban bírja a feszültséget és az idegi terhelést, éppen ezért aratta sorra a diadalait a maratoni hosszúságú világbajnokságokon. Paradox módon éppen azután zuhant lelki válságba, miután 2021-ben megnyerte a negyedik vb- címét. Húsz hónap, másfél idény telt el azóta, és Mark Selby egészen mostanáig egyetlen tornát sem nyert meg. Idén januárban, miután a nyitófordulóban kiesett a világbajnokságot követő két legrangosabb torna egyikén, a Mastersen – az Egyesült Királyság bajnoksága (UK Championship) a másik –, azzal állt a nyilvánosság elé, hogy depresszióban szenved. Éppen ő? Hőköltek vissza oly sokan. Hát ki legyen maradéktalanul boldog és elégedett, ha nem ő?
Hosszabb szünetet akart tartani, végül áprilisban a világbajnokságon csak elindult, de nem volt benne köszönet, már a második fordulóban kiesett a kínai Jan Ping-taóval szemben. Aztán tényleg elvonult a világ szeme elől. A 2022–23-as idény kezdetén játékra jelentkezett, ám továbbra is gyengélkedett. Meg kellett szenvednie az igazán méltó visszatérésért.
Az English Openen már az is elégtételt jelentett neki, hogy az ellene elveszített négy mérkőzés után az elődöntőben legyőzte az ausztrál Neil Robertsont. A döntőben sem volt könnyű dolga, hiszen Luca Brecel rendkívüli tehetség, Essexben is zseniális dolgokat művelt. Ám a hosszú meccseket nem bírja idegileg, nem véletlen, hogy világbajnokságon az eddigi öt próbálkozása során még egyetlen mérkőzést sem nyert meg. Jellemző, hogy 8-5-ös hátrányban jó esélye volt a maximális, 147 pontos frame-re, de az utolsó piros után a feketét elhibázta.
Mark Selby ellenben az utolsó néhány, már tét nélküli lökést leszámítva egyetlen pillanatra sem hagyott ki.
– Azt hiszem, valószínűleg ez a legnagyobb dolog, amit valaha elértem – kezdte Mark Selby az Eurosportnak nyilatkozva, nem is annyira a torna-, hanem a depresszió feletti győzelemre utalva. – Néhány éve csendben szenvedek, amiről csak a feleségem, Vikki és a szűk családom tudott. A januári mélypontról nagyon nehéz volt talpra állni. Talán ez volt életem legnagyobb kihívása. Hogy itt vagyok, újra jól játszom és élvezem a sznúkert. Igazából mindig is erre vágytam. Hihetetlen, hogy ismét sikerült megnyernem egy versenyt. Nincsenek is szavak arra, amelyekkel kifejezhetném, amivel Vikkinek tartozom. Ha ő nem lenne, ma biztosan nem állnék itt.
Az ünneplés után a stúdióban aztán amiatt szabadkozott, hogy még csak szót sem ejtett döntőbeli ellenfeléről, Luca Brecelről, aki hatalmas tehetségként és játékosként jellemzett.
Így igaz. Ám Mark Selby a nehézségeken túljutva bizonyította, ő tényleg olyan tudás birtokában van, amilyenben a sznúkerben csak nagyon kevesek. Valószínűleg nem ő a legbriliánsabb és nem is a legszórakoztatóbb játékos, olykor már-már idegesítően lassan játszik, de a sznúker lélektanát ő ismeri és használja a leghatásosabban. Igen, ezt ismét jelen időben írhatjuk. Mark Selby remélhetőleg túljutott a sötét retteneten, amely megannyi ember lelkét, tudatát emészti fel.
Borítókép: az ide English Open a huszonkettedik trófeája (Fotó: Eurosport)
