Mark Selby ellenben az utolsó néhány, már tét nélküli lökést leszámítva egyetlen pillanatra sem hagyott ki.
– Azt hiszem, valószínűleg ez a legnagyobb dolog, amit valaha elértem – kezdte Mark Selby az Eurosportnak nyilatkozva, nem is annyira a torna-, hanem a depresszió feletti győzelemre utalva. – Néhány éve csendben szenvedek, amiről csak a feleségem, Vikki és a szűk családom tudott. A januári mélypontról nagyon nehéz volt talpra állni. Talán ez volt életem legnagyobb kihívása. Hogy itt vagyok, újra jól játszom és élvezem a sznúkert. Igazából mindig is erre vágytam. Hihetetlen, hogy ismét sikerült megnyernem egy versenyt. Nincsenek is szavak arra, amelyekkel kifejezhetném, amivel Vikkinek tartozom. Ha ő nem lenne, ma biztosan nem állnék itt.
Az ünneplés után a stúdióban aztán amiatt szabadkozott, hogy még csak szót sem ejtett döntőbeli ellenfeléről, Luca Brecelről, aki hatalmas tehetségként és játékosként jellemzett.
Így igaz. Ám Mark Selby a nehézségeken túljutva bizonyította, ő tényleg olyan tudás birtokában van, amilyenben a sznúkerben csak nagyon kevesek. Valószínűleg nem ő a legbriliánsabb és nem is a legszórakoztatóbb játékos, olykor már-már idegesítően lassan játszik, de a sznúker lélektanát ő ismeri és használja a leghatásosabban. Igen, ezt ismét jelen időben írhatjuk. Mark Selby remélhetőleg túljutott a sötét retteneten, amely megannyi ember lelkét, tudatát emészti fel.
Borítókép: az ide English Open a huszonkettedik trófeája (Fotó: Eurosport)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!