Novak Djokovics a világelső Carlos Alcaraz elleni sikerével bejutott a francia nyílt teniszbajnokság döntéjébe, így egyetlen lépés választja el a huszonharmadik Grand Slam-torna-győzelmétől, amivel Rafael Nadalt is elhagyva egyedüli csúcstartó lehetne a tenisz történelmében. Ha a vasárnapi fináléban győz a norvég Casper Ruud ellen, Djokovics lábai előtt hever a világ. Gondolnánk. Csak hogy a világ egyre jobban elfordul tőle. A párizsi közönség már az Alejandro Davidovich Fokina feletti győzelem során is kifütyülte őt, s az Alcaraz elleni sikerét is füttyszóval hálálta meg.
– Nem érdekel. Nem az első és nem is az utoló alkalom. Nyerek újra és újra – Djokovics így válaszolt arra a kérdésre, hogyan érinti a közönség ellenszenve. Majd azt is elárulta, a mérkőzés után azzal vigasztalta Alcarazt, hogy sokszor nyerni fog Párizsban.
A közönség ellenséges reakcióját ezúttal az válthatta ki, hogy Djokovics nem adott kegyelmet sérült ellenfelének. A 20 éves spanyol játékos a harmadik szettben görcs miatt ápolást kért, de mivel a szabályok szerint a görcs nem ok az egészségügyi szünetre, a spanyolt egy elvett játékkal büntették.
– Az első két játszma nagyon intenzív volt, már akkor éreztem a görcs jeleit a karomban. A harmadik szettben aztán nemcsak a combomat, hanem az egész testemet görcs rángatta – árulta el a találkozó után Alcaraz.
Ami azért is érdekes, mert fordítva gondolnánk. Novak Djokovics 36, Carlos Alcaraz pedig még csak 20 éves, mégis a veterán szerb bírta jobban fizikálisan a csatát. Miért? Hogy van ez?
Nos, Djokovics erőnléte egyrészt közismerten kiváló. Többször beszélt már arról, az hozott áttörést a pályafutásában, amikor rádöbbent, hogy gluténérzékeny, emiatt átalakította az étkezési szokásait, s azóta sokkal gyorsabban regenerálódik.
Másrészt Alcaraz nagyon masszív izomzatú sportoló. Ennek köszönhetően egyrészt nagyon gyors és dinamikus, ám a sprinterek nem bírják a maratoni távot… A Djokovics elleni összecsapás már a hatodik mérkőzése volt a Roland Garroson, s ez a terhelés felemésztette az ifjú spanyolt.
