Nem ez volt az első év és minden bizonnyal nem is az utolsó, amelyben az eső problémákat okozott a wimbledoni tenisztorna menetrendjében. A második hétre érve már kevesebb a mérkőzés, a férfi és a női egyes meccseket tegnaptól, azaz a negyeddöntőktől kezdve már kivétel nélkül olyan pályán vívják, amely rendelkezik behúzható tetővel eső esetére. A tető kedden is jó szolgálatot tett, annak köszönhetően csak rövidebb időre kellett megszakítani a női negyeddöntőket, később Novak Djokovics már ismét szabad téren vívhatta Andrej Rubljov elleni meccsét. De miért Wimbledon van a legnehezebb helyzetben a négy Grand Slam-torna közül?

Az egyik ok a hagyományos, füves borítás. Évtizedekkel ezelőtt még a salakos Roland Garros volt a kivétel a három füves Grand Slam mellett. A US Opent néhány salakpályás évet követően 1978, az Australian Opent 1988 óta játsszák a sokkal olcsóbb fenntartású kemény pályán, amely mára a legelterjedtebb borítás lett a világon. S míg a füves pálya a legdrágább, az is hátránya, hogy már egészen kevés esőtől is veszélyesen csúszóssá válik, emiatt nincs mérlegelési lehetőség, nem lehet szemerkélő esőben sem folytatni a játékot, mint más borításokon.