Anglia válogatottja hetven évvel ezelőttig veretlen volt hazai pályán, aztán találkozott az 1952-es olimpián aranyérmes magyar csapattal. Az Aranycsapattal. A páratlan siker fénye két emberöltőnyi távolságból sem kopott meg, a 6:3 az évszázad mérkőzéseként maradt meg az emlékezetben, a Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor tizenegyet az álmából felriasztva is felmondja a futballszerető közönség. A 6:3 évfordulóját, november 25-ét 1993 óta a magyar labdarúgás napjaként tartjuk számon, amit Bozsik József fia méltónak tart az Aranycsapat sikereihez.
– A 6:3 olyan speciális eredménye a magyar labdarúgásnak, s nemcsak a világraszóló győzelem, hanem a válogatott összetétele, szerkezete, szakmai újításai miatt is, hogy megemlékezésre érdemes – fogalmazott lapunknak Bozsik Péter. – Nekem személy szerint azért is különleges ez a meccs, mert édesapám kifejezetten jól játszott az angolok ellen.
Bozsik Péter: Az Aranycsapat önbecsülést adott
Bozsik József lőtte az ötödik magyar gólt a régi Wembley-ben. A 101 válogatottságával sokáig csúcstartó legendás jobbfedezet mindössze 52 éves volt, amikor 1978-ban elvitte a szíve. Bozsik Péter akkor még csak tizenhat volt.
– Sajnos édesapám korán elment – gondolkodott el kérdésünkre. – Fájó, hogy az igazi mélyreható, felnőttes apa-fia beszélgetésekre már nem kerülhetett sor köztünk, mert gyerekként, fiatalon még egész egyszerűen nem voltam annyira érett, hogy megérthettem volna a jelentőségét a sikereinek, az élete nehézségeinek.