A szlovének jó ismerőseink. Több nagy ütközetet vívtunk ellenük, 2018-ban például túlzás nélkül drámai párharcban, egyetlen góllal vívtuk ki ellenük a világbajnoki szereplést. Továbbá Gasper Marguc a Veszprém, Dean Bombac és Borut Mackovsek a Szeged alapembere, de Blaz Blagotinseknek sem kellett bemutatkoznia, hiszen lehúzott hat évet Veszprémben. A találkozó előtt Lékai Mátéval az élen fogadkoztak a magyar válogatott játékosai, odateszik magukat, hogy elérjék Magyarország eddigi legjobb szereplését, az ötödik helyet, de a motiváció mellett a fáradtság is fontos tényező volt.
A szlovének kezdték jobban a meccset, vezettek 2-0-ra, 3-1-re, majd 5-2-nél már három góllal is, ráadásul Szitát ápolni kellett egy maflás után. Bánhidi Bence és Lékai Máté vezérletével visszakapaszkodtak a mieink – rutinos irányítónk a legszebb napjaira emlékeztetően szerzett gólokat betörésből –, sőt át is vették a vezetést. 10-8-as előnyünknél következett az újabb fordulat.
Háromgólos vezetést helyett...
Labdaszerzés után Bóka Bendegúz tört kapura, kissé kisodródva próbálkozott cunderrel, de a szlovén kapus, Klemen Ferlin hárított, balszélsőnk jobban járt volna, ha a középen üresen érkező Sipos Adriánnak passzol. Az ellentámadás végén szlovén gól következett, ráadásul Sipost kiállították. Plusz három helyett plusz egy, s emberhátrány. Az első félidő hajrája a szlovéneké volt, kész szerencse, hogy az utolsó másodpercekben Ilic bravúros lövéssel egy gólra faragta a hátrányunkat (12-13).
A második félidő zaklatottan indult kihagyott helyzetekkel, két kiállítással (Ligetvári, Sipos), de azért tartottuk a lépést, igaz, a vezetést nem sikerül visszavenni. A szlovének 20-20 után elhúztak két góllal, a fáradtság jeleként a bírók sorra szórták ki a mieinket, Sipost az 55. percben harmadszor is, így végleg. Nehéznek ígérkezett a hajrá.
