Hatvannegyedik életévében elhunyt Györfi János egykori kézilabdázó, mesteredző – tudatta a Magyar Kézilabda-szövetség. Pályáját felidézve azt írják: „tudását, tapasztalatát nem csak az iskolapadból merítette, hiszen harminchét éven át maga is kézilabdázott. Majd negyedszázadot edzősködött a magyar juniorválogatott, illetve hazai első és másodosztályú csapatok mellett. Gyakorlat és elmélet szerves egysége jellemezte, ennek jegyében dolgozott a Testnevelési Egyetem stratégiai főtanácsadójaként, majd a Testnevelési Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnökének tanácsadójaként.”
Gepárdok
Tanárom volt Györfi János. Az a nagybetűs tanár, aki szereti a diákjait, mindenféle butaságaikkal, kihágásaikkal együtt. A Kolumbusz Kristóf Humángimnázium első évfolyamának osztályfőnökeként nevelte azokat a fiatalokat, akik közül végül tizenöten érettségiztek le az ő irányításával. Tudtuk és láttuk, hogy kézilabdaedző volt. Nehéz az ilyet eltéveszteni, olyan masszív és erős ember volt.
No meg amekkora szíve volt.
Mert hangos volt, ahogy egy jó tanárhoz illik, nagyon mélyen művelt, a történelem megszállottja, és nem véletlen, hogy diákjai is hajlottak erre. Nem volt modern, haverkodós tanár, akit tegeznek a diákjai. Gepárdoknak hívott minket, az ő gepárdjainak, akik az ő tanítása mentén rohanni fognak, igazán gyorsan a céljaik felé. Az esetek többségében igaza is lett. Vannak nagyon sikeresek közöttünk, de a cél nem ez volt, hanem az, hogy önmagában mindenki megtalálja a boldogságot. Ez egy kemény munka, életnek hívják. Györfi János pedig figyelt arra, hogy ki miként találja meg a saját útját.
Sok-sok éve befejeződött már ez az iskola, a diákok ide-oda kerültek, de máig nagyon sűrűn találkozunk. Mikor legutóbb ellátogattunk a tanár úrhoz, láttuk, hogy beteg, de arról faggatta diákját, a házára feltűzött lobogó melyik magyar királyhoz tartozik. Persze a srác tudta. Mert ilyet nem lehet eltéveszteni, ha a tanár úr kérdezi. Hitt abban, hogy a hittel le lehet győzni a betegséget is. A tanár, aki két gepárdját már kénytelen volt eltemetni. Isten veled, tanár úr!
