Klujber Katrin megmutatta, kire támaszkodik igazán az életben

Az FTC zárkózottnak ismert világklasszis jobbátlövője ezúttal nem a pályán, hanem a családi otthonában mutatta meg magát. Klujber Katrin, a Fradi kézilabdázója Nagyvenyimben fogadta a klub stábját, ahol két húgával, Klujber Anna Elizával és Klujber Zsejkével együtt mesélt a mindennapokról, a testvéri összetartásról és arról is, miből merít erőt a sűrű hétköznapokban.

Klujber Katrin az FTC és a női kézilabda-válogatott vezéregyénisége Fotó: Vasvári Tamás Forrás: MTI Fotószerkesztőség

Azt is elárulta, hogy őt nem könnyű kizökkenteni, főleg otthon nem. Inkább mosolyog, nyugodt marad, és nem akar nagy ügyet csinálni a testvéri összezördülésekből. A húgok közben azt is elismerték, hogy a családi hierarchiában Keti a főnök, ezen nincs sok vita.

Ugyanakkor ez egy kölcsönös kapcsolat: nemcsak ő az idősebb testvér, akire fel lehet nézni, hanem ő is erőt merít a húgaiból. Különösen sokat jelent számára, hogy rendszeresen ott vannak a lelátón, és személyesen szurkolnak neki:

Örülnek a sikeremnek, vagy ha például szomorú vagyok, akkor egyből tudunk beszélgetni, és megvigasztalnak, hogyha rossz kedvem van, úgyhogy nekem mindig pluszt adott, hogyha ők is jönnek.

Ha lendületbe jön, Klujber Katrint nehéz megállítani Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI Fotószerkesztőség

Közös nyaralások, közös élmények, közös élet

A családi összetartozás nem áll meg a hétköznapoknál. Klujber arról is beszélt, hogy a nyaralásokat is gyakran együtt szervezik, s ebben többnyire ő a motor. Feldob néhány úti célt, aztán a többség dönt. Az utóbbi közös utazásuk különösen emlékezetes maradt számára: Olaszország mellett közösen tették le a voksot, és ez az út mindannyiuknak sokat adott.

Különösen szép pillanat volt, amikor Anna művészi, színészi oldaláról beszélt. A Fradi klasszisa több fellépését is látta már, és noha saját bevallása szerint nem kifejezetten érzelgős alkat, húgát színpadon látva mégis megérintette a pillanat:

– Nagyon furcsa volt. Nem vagyok érzelgős lány, de azért jó volt látni őt, ahogy ott szerepel, énekel, és ott őszintén mondom, hogy meghatódtam.

Dunaújvárostól Budapestig, majd vissza a családi bázisra

Klujber pályája Dunaújvárosból indult, onnan vezetett az útja az FTC-hez, de a családi kötődés közben sem lazult. Arról is mesélt, milyen érzés volt fiatalon egyedül élni Budapesten. Bevallotta, eleinte meg is ijedt a csendtől és attól, hogy a mindig nyüzsgő családi közeg után egyszer csak egyedül marad.

• Nem elsősorban a függetlenségtől tartott, hanem attól, hogy a korábban természetes háttértámogatás hirtelen megszűnik.
• A háztartás, a főzés, a napi rutin megszervezése sokkal nagyobb kihívásnak tűnt számára, mint maga az elköltözés.
• A család azonban ebben is mellette állt: az édesanyja segített, amikor kellett, a testvérei mentek hozzá, ő pedig fokozatosan belerázódott az önálló életbe.

Közben Nagyvenyimben sem maradt idegen. A helyiek hamar befogadták, ismerik, gratulálnak neki, megszólítják a boltban, beszélgetnek vele. Ez a fajta közvetlenség különösen sokat jelent számára, és még inkább megerősíti benne, hogy itt van az egyik legfontosabb kapaszkodója.

Pádár Ildikó: Már gyerekként megállíthatatlan volt

A riport végén az FTC két legendája is méltatta Klujber Katrint. Pádár Ildikó személyes emléket idézett fel arról, milyen volt először látni őt gyerekként a pályán:

– Kilencéves lehetett a Keti, még szivacskézilabdázott. Vácon volt egy szivacskézilabda-döntő, és volt egy csoportmeccsünk a Dunaújvárossal.

Volt egy kislány a Dunaújvárosban, akit csak néztünk, mert föl-alá rohangált a pályán, folyamatosan nála volt a labda, lőtt nekünk vagy tíz gólt, és egyszerűen megállíthatatlan volt.

És azt hiszem, utána még az elődöntőben találkoztunk a Dunaújvárossal, mondtam a gyerekeimnek, hogy egy kislány van, akit meg kell fogni, mert hogyha őt meg tudjuk állítani, akkor szerintem nyert ügyünk van, és megnyerhetjük a mérkőzést.

Kökény Bea: Nehéz kiszámítani, mit fog csinálni

Kökény Beatrix már a magyar utánpótlásban és a válogatottban is figyelte Klujber Katrin fejlődését, és azt emelte ki, hogy nemcsak a technikája, hanem a játékintelligenciája is különlegessé teszi:

– Nagyon fiatal volt, és ugye már ismertem korábbról, mind a magyar utánpótlásban, mind a válogatottban követtem a pályafutását, már azért is, mert több fradista is szerepet kapott azokban a válogatottakban. Nagyon jól, előre látja, hogy mi fog történni, és ezt nagyon jól ki is tudja használni. Jó keze is van, nehéz kiszámítani, hogy cselezni vagy lőni fog, és a társait is helyzetbe tudja hozni.

A teljes riport: