Latisev: 64 éve szitokszó a neved

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 27. részt írni is fájdalmas volt, olvasni is az lesz. A helyszín Rancagua, Chile. Az ellenfél: Csehszlovákia. A játékvezető: Nyikolaj Latisev.

Tichy Lajos, akinek a gólját nem adta meg Latisev Chilében Fotó: MLSZ

Korabeli fotó az 1962-es világbajnokság magyar–csehszlovák negyeddöntőjéről  Fotó: Arcanum

Felfoghatatlan hiba. Akik ott voltak, akik látták, azt mondják, nem is értik, mi járt a szovjet Latisev fejében. Talán az 1958-as világbajnokságon lejátszott Wales elleni megismételt összecsapás? Mert azt is ő vezette. 

Azon a stockholmi mérkőzésen is a magyarok ellen fújt, s – állítólag – néhány játékosunk keresetlen szavakkal küldte el a szovjet játékvezetőt melegebb éghajlatra.

Latisev ezt jól megjegyezte magának, s talán épp ezen a rancaguai negyeddöntőn látta elérkezettnek az időt a bosszúállásra.  De az is lehet, hogy a magyarok elleni bosszúvágy már korábban kialakult benne, mert az ötvenes években egyszer Puskás Ferenc is keresetlen szavakkal illette a szovjet játékvezető ténykedését. 

Így vagy úgy, ez már csak utólagos okoskodás. A magyar válogatott nem tudta feltörni a csehszlovákok betonvédelmét. Az összes helyzetünk kimaradt, a csehszlovákok pedig megőrizték minimális előnyüket. Amikor Latisev lefújta az összecsapást, Magyarország összeomlott. A szurkolók nem hitték el, hogy ilyesmi velünk megtörténhetett.

Kádár János távirata

A Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, az ország első számú politikusa, Kádár János táviratot küldött Chilébe. A szöveg a következő volt: „Természetesen sajnáljuk, hogy a negyeddöntőben bennünket ért kudarc következtében csapatunk kiesett a további küzdelmekből. De mindnyájan büszkék vagyunk arra, hogy válogatottunk ellenfeleink által is elismert sportszerű eszközökkel, önfeláldozóan küzdve, csoportelsőként a világ jelenleg legjobb nyolc labdarúgócsapata közé jutott. Tény, hogy evés közben jön meg az étvágy, de az igazat megvallva, a válogatott csapat által elért eredmény így is sokkal jobb annál, mint amivel indulás előtt közvéleményünk reálisan számolhatott. Legjobb kívánságainkat, honfitársi üdvözletünket küldjük Barcs Sándornak, Baróti Lajosnak, szakvezetőinknek, s becsülettel helytállt válogatott csapatunk minden tagjának.”
Budapest, 1962. június 11. 
Baráti üdvözlettel Kádár János.

Kádár János táviratot küldött Chilébe Fotó:  J. Cuinières /Roger-Viollet

Erre szoktuk mondani: szép gesztus, de a világon semmit sem ért. 

Ami a bírót és a magyar sajtót illeti: erős túlzás lenne azt állítani, hogy az újságírók szétszedték volna a szovjetet, de ez akkoriban nem is volt lehetséges. 

Még csak az kellett volna, hogy egy rosszul sikerült mondat miatt Moszkva éktelen haragra gerjedjen.

A Népsport ezt írta: „Latisev higgadtan, körültekintően vezette a mérkőzést, Tichy góljának meg nem adásával azonban hibázott.” A Népszabadság? Ott egy sor sem jelent meg a galád szovjet áldásos tevékenységéről. A világ nagy (nyugati) hírügynökségei nem voltak ennyire szemérmesek. Jelentéseikben azt írták, hogy Latisev ítélete döntően befolyásolta a mérkőzés alakulását. 

A FIFA elégedett volt

A FIFA meg? Mit lehet mondani arra, hogy a szovjet döbbenetes hibája után a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség a brazil–csehszlovák döntőre is Latisevet jelölte. Szórjunk még sót a sebre? Megtesszük. A világbajnokság előtt egy chilei cég ezüst sípokat küldött a FIFA-nak, azt kérve, hogy ezeket adja oda a világbajnokság legjobb bíróinak. Azoknak, akiket a FIFA erre érdemesnek tart. Kik kapták az ezüstsípot? A perui Yamasaki, a spanyol Gardeazabal, a holland Horn, a svájci Dienst, a skót Davidson, a chilei Robles és… 

Dobpergés: Latisev.

A szovjet aztán ezzel az ezüstsíppal a szájában futott ki a vb-döntőre. De mit is várhattunk volna attól a FIFA-tól, amely a magyar–csehszlovák negyeddöntőre azért küldött szovjet bírót, mert úgy vélte: a két szocialista ország meccsét vezesse csak le a „gazda”, azaz ezeknek jó lesz a civilben szerszámgépipari szaktanár, Latisev. Aki az 1962-es világbajnoki döntő után nem sokkal vonult vissza a nemzetközi bíráskodástól. A FIFA nem maradt hálátlan: a derék szovjetet azonnal beválasztotta a testület játékvezetői bizottságába.

Tichy Lajos 1999. január 6-án halt meg. Tizenkét nappal később, 1999. február 18-án az akkor 85 éves Nyikolaj Latisev is követte Tichyt az árnyékvilágba. A sors kegyetlen játéka lett volna, hogy ez a két ember szinte „kéz a kézben” távozott az élők sorából? Akár így is nézhetjük a két haláleset között eltelt csekélyke időt. 

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.