Az 1956-os forradalmunk vérbefojtása az egész magyar nemzetnek, így sportéletünknek, labdarúgásunknak is jelentős károkat okozott. Nemcsak az Aranycsapat széledt szét, hanem számtalan roppant tehetséges magyar focista maradt külföldön, így nem volt könnyű ismét ütöképes magyar válogatottat kialakítani, olyat amely eséllyel pályázott egy világbajnokságon az érmes helyezések valamelyikének megszerzésére.
Baróti Lajos szövetségi kapitány irányításával ez 1962-re sikerült, akkorra érett be igazán a Puskásékat követő korosztály, az Albert, Mészöly, Göröcs, Tichy, Mátrai, Sipos és a többiek fémjelezte új generáció, amely az idősebbekkel, főleg Grosiccsal és Sándorral kiegészülve, a chilei vb egyik titkos esélyesévé lépett elő.
Ezen a hat évtizeddel ezelőtti világbajnokságon a csoportmérkőzéseken nagyszerűen szerepeltek a mieink. Angliát bravúrral 2-1-re legyőztük, Bulgáriát 6-1-re valósággal kiütöttük, Argentína ellen már kulcsembereit is pihentethette Baróti, a gól nélküli döntetlen a biztos csoportelsőséget jelentette.
Következett a negyeddöntő, Csehszlovákia ellen, 1962. június 10-én, Rancaguában.
Bár a magyar csapat játszott jobban, a csehszlovákok szereztek vezetést a 13. percben Scherer révén, ám Tichy már a 28. percben egyenlített, egy bombaszabadrúgásból.
Illetve csak egyenlített volna, azonban a meccs szovjet játékvezetője, bizonyos Nyikolaj Latisev nem vette észre – vagy nem akarta észrevenni –, hogy a kispesti csatár hatalmas lövése után a labda a gólvonal mögé pattant.
Érvénytelenítette Magyarország szabályos gólját, innentől kezdve pedig valóságos görcs állt bele a mieink lábába, nem tudtak betalálni Schrojf kapujába, Csehszlovákia jutott a legjobb négy közé, majd Brazília mögött ezüstérmet szerzett.
Általános vélekedések szerint Magyarországnak egy fináléban jobb esélyei lehettek volna a sérült Pelé nélkül felálló brazilok ellen, mint volt a csehszlovákoknak.
Közben pedig nemcsak a minket a súlyos bírói tévedéssel – csalással? – legyőző ellenfelünk, hanem a bíró is ott lehetett a santiagói döntőben, rábízták ugyanis annak a meccsnek a vezetését, sőt működése jutalmául a FIFA-tól még egy Aranysíp-kitüntetést is kapott.
Minket persze az sem igazán vigasztalt, hogy sportszerű magatartásunkért a L’Équipe francia lap nekünk ítélte a Copa de Honort, azaz a becsület serlegét.
Ahogyan tehát 1954-ben egy angol, nyolc évvel később egy szovjet bíró sietett az ellenfelünk segítségére és akadályozta meg a jobb eredmény, egy kiugró magyar siker elérését.
Itt talál meg mindent, amit a katari vb-ről tudni érdemes: https://magyarnemzet.hu/futball-vb-2022
Borítókép: Sándor és Albert a csehszlovák kapu előtt az 1962-es chilei vb negyeddöntőjében (Forrás: Nemzeti Sport-archív)
