A brazilverés után egy egész ország lerészegedett

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 35. részben annak a mérkőzésnek a történetét meséljük el, amikor Norvégia legyőzte az aktuális világbajnoki címvédőt, azaz 1998-ban Brazíliát.

Norvég boldogság a brazilok legyőzése után 1998-ban Fotó: AFP/Omar Torres

Az, hogy a skandináv ország 1998-ban veretlenül, hat győzelemmel és két döntetlennel jutott ki a világbajnokságra, részben a magyaroknak is köszönhető volt. Norvégia és Magyarország ugyanis azonos selejtezőcsoportba került. A budapesti 1-1 is kellemes eredmény volt a számukra, az oslói 3-0 még inkább. Ez volt az a 3-0-s magyar vereség, amelyen a 83. percig 0-0 volt az állás. Amikor már azt hittük, hogy a bab is hús, jött Kjetil André Rekdal és három góljával egymaga elintézett mindent. Akkor még senki sem sejtette, hogy 1998. június 23-án, Marseille-ben ugyancsak ő lesz a hősök egyike, akarom mondani, a főhős Brazília ellen. Ezt akkor sem gondolhatta, ha a norvégok kifejezetten kellemes emlékeket ápoltak az akkor még csak négyszeres világbajnok ellen. 1997. május 30-án Oslóban a világ legnagyobb meghökkenésére barátságos meccsen 4-2-re legyőzték a brazilokat.

Norvégia csapata, amely az 1998-as vb-n legyőzte a brazilokat. Fotó: AFP/Boris Horvat

Norvégia kibabrált Marokkóval

De azt sem sejtette senki sem, hogy a brazilok úgy nyerik meg a csoportot (amelyben Norvégia mellett Marokkó és Skócia szerepelt), hogy lesz egy vereségük, s 

Norvégia úgy lesz csoportmásodik, hogy egyszer sem kap ki a csoportmérkőzések során.

Pedig ez történt. Lássuk be, a Marokkó elleni 2-2 és a Skócia elleni 1-1 sem jelezte azt, hogy az utolsó körben valami nagy dolog történik az délfrancia kikötővárosban. Már csak azért sem, mert a brazilok az első két meccsüket megnyerték (Skócia ellen 2-1-re, Marokkó ellen 3-0-ra), azaz számukra az utolsó összecsapás tét nélkülinek ígérkezett. S amikor a brazilok erről a vereségről mesélnek (nem túl gyakran persze), akkor mindig arra hivatkoznak, hogy nekik már ez az eredmény nem osztott, nem szorzott. A maguk szempontjából persze igazuk van. 

A meccs:

XVI. labdarúgó-világbajnokság, A-csoport, 3. forduló: Norvégia–Brazília 2-1 (0-0)
Marseille, 63 ezer néző. Vezette: Baharmast (amerikai)

Brazília: Taffarel - Cafu, Goncalves, Junior Baiano, Roberto Carlos - Leonardo, Dunga, Rivaldo, Denilson - Bebeto, Ronaldo. 
Norvégia: Gordaas - Berg, Johnsen, Eggen, Björnebye - H. Flo (Solskjaer, 68.), Strand (Mykland, 46.), Rekdal, Leonhardsen, Riseth (Östenstad, 83.) - T. A. Flo. 

Gól: Bebeto (83.), T. A. Flo (87.), Rekdal (89., 11-esből).  

Mondanunk sem kell, hogy a meccs napjára Marseille szinte megőrült. A kikötővárosba több ezer olyan brazil drukker érkezett, akinek jegye sem volt az összecsapásra. Ők a kikötőben lebzseltek. A norvég drukkerek a stadion felé menetelve eltorlaszolták a Velodrome-ba vezető utat. Akik látták ezt a meccset, kacagva állapíthatták meg: a norvég válogatott megtanulta a szurkolóktól kapott leckét. Mert az északi csapat nagyjából úgy állta útját a braziloknak a pályán, mint a skandináv drukkerek órákkal korábban az utcán. Akkor persze nem a focisták, hanem a gépkocsik, a taxik, az autóbuszok voltak az „ellenfelek”.

Annak ellenére, hogy a brazilok számára ez a meccs már nem volt fontos, a dél-amerikai csapat a lehető legerősebb összeállításban lépett pályára. Az akkori nevek ma is félelmetesen csengenek. Ugyanakkor a sárgák nem diktáltak eszeveszett tempót. A „0-0 is jó nekünk” jegyében csendesen gurigáztak. 

Természetesen hatalmas technikai fölényben voltak a norvégokkal szemben. 

De az első félidőben semmit nem mutattak meg abból a tudásból, ami jellemezte őket. Amikor az amerikai bíró szünetet rendelt el, a lelátón ülő brazil nézők éktelen füttykoncertbe kezdtek. 

A második félidőben változott a helyzet. A norvégok – akik egy vereség esetén ki is eshettek volna – rájöttek: ha odateszik a csülköt, még kereshetnek is valamit. Ennek jegyében Mykland úgy felrúgta Roberto Carlost, hogy az összes brazil a szívéhez kapott. Szerencsére nem lett belőle nagy baj, de az, hogy ezek után a norvég miként maradhatott a pályán, csak a bíró tudhatta. A 83. percben a brazilok megunták a semmittevést, Denilson beadását Bebeto befejelte. Brazília pedig ezzel a részéről a meccset tekintette befejezettnek. 

A pillanat, amikor Bebeto fejesével vezetett Brazília. Fotó: AFP/Christophe Simon

Nem úgy Norvégia. Előbb Tore Andre Flo kicselezte Junior Baianót, majd egyenlített, majd ugyanő olyan színészi teljesítményt dobott be a tizenhatoson belül, hogy a bíró megette a kefét és a 88. percben tizenegyest adott Norvégiának. Rekdal odaállt, belőtte, a meccsnek vége lett. Norvégia 5 ponttal veretlenül továbbjutott, míg az addig magát továbbjutónak gondoló Marokkó kiesett. De nem akárhogy. Szerencsétlen marokkói játékosok az öklüket rázva ünnepeltek, mert 3-0-ra verték Skóciát. Azt hitték, hogy továbbjutottak. Szóltak nekik, korai az öröm, mert Marseille-ben még megy a norvég–brazil. A többit már tudjuk. 

Egy ország lerészegedett

A váratlan norvég diadal hihetetlen reakciókat váltott ki Marseille-ben és Norvégiában. 

A Velodrome melletti vidámparkban több ezer norvég drukker órákkal a meccs lefújása után is részegen fetrengett és ünnepelt.

Odahaza sem volt más a helyzet. Történelmi visszaemlékezések szerint már a mérkőzés előtt az ország összes alkoholt árusító boltjában üresen ásítoztak a polcok. Aztán 23 órakor, amikor az amerikai bíró lefújta a mérkőzést, elszabadult a pokol. Az örömittas norvégok az utcán ünnepeltek, s amíg csak bírtak, ittak. 

Norvégia amúgy most is a vb-re készül (megjegyzem, 1998 óta nem jártak ott), nem véletlen, hogy a helyi sajtómunkások elővették Rekdalt, s az emlékeiről faggatták. Rekdal azonban nem akarta bő lére ereszteni mondandóját. A brazilok legyőzéséről csak annyit mondott: „Nyernünk kellett, s úgy csináltunk mindent, ahogyan annak idején látták. Nehéz ennek a győzelemnek az emlékétől megszabadulni.”

Amikor az idei labdarúgó-vb-re vezető úton, a selejtezőben Norvégia Oslóban 3-0-ra legyőzte az olaszokat, sokan elővették ezt az 1998-as brazilverést. A nagy örömmámorban mindenki összehasonlította a két meccset. Rekdal szerint ez is felesleges volt. Azt mondta: „hülyeség lenne az 1998-as mérkőzést ezzel hasonlítani. 

Nem szabad a különböző generációkat összevetni. Ma már teljesen más a labdarúgás, mint akkor volt.

Az újságírók persze nem bírtak magukkal. Az egyik lapban még szavazást is rendeztek, az volt a kérdés, melyik győzelem a nagyobb? Az 1998-as brazilverés vagy a 2025-ös olaszok elleni 3-0. Kis különbséggel az 1998-as meccs nyerte meg a voksolást.

Brazília csak legyintett egyet

Ami a brazilokat illeti, ők csak legyintettek egyet. Kikaptak, van ilyen, kész. Mario Zagallo szövetségi kapitány sem csinált nagy ügyet a dologból. Mondta ő. Akik azonban ott voltak a lefújást követően a sajtótájékoztatón, egészen mással szembesültek. A kritikus brazil újságírók okvetetlenkedő kérdései hamar kihozták a sodrából a mestert, aki kidagadt nyaki ütőerekkel, magából kikelve ordított. Miért? Mert a derűlátását nem nagyon osztották a brazilok. Mondjuk a zsurnaliszták is megtették a magukét. Visszatérő kérdés volt, hogy a mester a következő meccsen kit vág ki a csapatból? Kiemelték, hogy Junior Baiano ennek a csapatnak a leggyengébb láncszeme, Zagallo azonban mégis ragaszkodik hozzá. 

A norvégok győzelmével odalett a verhetetlenségi mítosz, ne feledjük, hogy az 1994-es amerikai vb-t (ha borzalmas játékkal is), de veretlenül nyerte meg a dél-amerikai csapat.

Ugyanakkor a repedések már Marseille előtt is látszottak, mert a vb-t megelőzően, 1998. április 30-án Argentína 1-0-ra nyert Brazília ellen a Rio de Janeiróban rendezett felkészülési összecsapáson. A norvégok elleni vereség először tárta fel ennek a brazil csapatnak a gyengeségeit. A legfontosabb megállapítás az volt, hogy a tömörülő védelem ellen nem megy a szamba, a feltűnő ötlettelenség jól megmutatkozott az északi csapattal szemben. A dél-amerikai újságírók nem hallgattak Zagallóra, s nem voltak hajlandóak „véletlen balesetként” tekinteni erre a meccsre. 

Tore André Flo, a norvégok egyik hőse. Fotó: AFP/Georges Gobet

Tehát miközben Norvégiában hőskölteményről, történelmi csodáról beszéltek, miközben ez a marseille-i meccs eufóriát váltott ki, addig Brazíliában mindenki azt hangsúlyozta, hogy ez a mérkőzés semmit sem számított. A maguk szempontjából persze igazuk volt. Talán épp e vereség kellett ahhoz, hogy Ronaldo és társai meg se álljanak a párizsi döntőig. Norvégia pedig? Hiába jutott be a legjobb tizenhat közé, onnan már nem tudott továbblépni. mert négy nappal e nagy győzelem után, ugyancsak Marseille-ben 1-0-ra kikaptak az olaszoktól és ezzel kiestek.