A 67. percben Beckenbauer 2:0-ra változtatta meg a meccs állását, s ezzel gyakorlatilag minden eldőlt. A szovjetek ugyan Parkujan révén a 87. percben szépítettek, majd Parkujan egy perccel később akár az egyenlítő gólt is megszerezhette volna, de a fejese centikkel kerülte el a német kaput. Az NSZK tehát döntőbe jutott, a magyar sportsajtó által hősnek kikiáltott szovjet csapat a harmadik helyért játszhatott.
Erőfutball? Ez lenne a jövő labdarúgása?
Hiába védett szinte emberfeletti módon a szovjet kapuban az addigra már aranylabdás Lev Jasin, Nyikolaj Morozov csapata nem tudta megverni a németeket. A szovjetek főedzője ugyanakkor nem fogta rá a kiesést az olasz bíróra. Azt mondta, hogy Csiszlenko kiállítása jogos volt, Szabó József sérülése meg hallatlan balszerencse. Ugyanakkor érdekes volt, hogy Csiszlenko az ötödik olyan futballista volt, akit ezen a világbajnokságon kiállítottak. Az öt közül négyet – Albrechtet, Trochét, Silvát és Csiszlenkót – a németek elleni mérkőzéseken küldték le a pályáról.
A nemzetközi szaksajtó nem volt elájulva a két csapat játékától. A szakértők azt emelték ki, hogy a meccsen az erőfutball dominált. Fanyalogtak, hogy a játék szépsége eltűnt, megjegyezték, hogy ez a fajta labdarúgás nincs a nézők ínyére. Ugyanakkor azt is elismerték, hogy az óriási tét miatt itt már hiba lett volna varázsjátékot várni a két együttes labdarúgóitól.
„Csiszlenkót kiállították, Szabó József megsérült, mégis pánikban tartották a németeket az oroszok. A németek kilenc orosz játékost sem tudtak megtörni, nemhogy kapusukat, Jasint. Az oroszok a mérkőzés utolsó perceiben megváltoztathatták volna az események menetét. De nem tették, mert nem csak az utolsó percekben kellett volna így játszaniuk” – írta a Daily Express.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!