A Szabad Föld beszámolója szerint a legendás francia színésznő hosszú évtizedek óta visszavonultan él dél-franciaországi birtokán. Brigitte Bardot kerüli az embereket, ma már a kikötőben sem sétálgat, mert ha valaki észreveszi, azonnal nagy felhajtás kavarodik körülötte. A magas kerítéssel körbevett otthonában úgy él, ahogy mindig is szeretett volna.
Mindennap ugyanaz a programja. Reggel kilenc óra körül felkel, néha egy kicsit korábban. Megeteti a kutyáit, kiszórja kétszáz galambjának a magokat. Férjével elköltött reggelije után elolvassa az újságokat, intézi alapítványának ügyeit, válaszol az e-mailjeire, telefonál.
Aztán farmjának távolabbi szegletében meglátogatja a háziállatait, majd irodájában beleveti magát a tennivalóiba. Felbontja a leveleit, naponta legalább száz érkezik hozzá a világ minden részéből. Mindegyiket elolvassa, amelyik megérinti, arra válaszol is.
Beteg, idős embereknek és gyerekeknek mindig ír néhány sort, hiszen tudja, milyen nagy örömöt szerez vele. Legtöbben dedikált fényképért esedeznek, mások leírják az életüket, tanácsot kérnek, de olyanok is akadnak, akik kíméletlenül kritizálják.
A szőke filmcsillag 1973 tavaszán döntésével felforgatta a világot: 38 évesen visszavonult a mozitól, s azóta az állatok megsegítésének szenteli az életét. Legközelebbi ismerősei, barátai, sőt akkori élettársa is azt hitte, csak múló szeszélyről van szó.
Bár a színésznőnek jócskán voltak hóbortjai, ezt a lépését halálosan komolyan gondolta. Boldogtalanul élt egy felszínes világban, amit soha nem tudott elfogadni, a sztárság számára nyűg volt, űzött vadként rohant haza a négy fal közé. Mindezektől megszabadult, amikor tengerparti birtokára, La Madrague-ba költözött.
A külvilágtól elzárva harmóniába került önmagával és a természettel. Viszont innen kitekintve sikerorientált, rivalizáló, érzelemmentes világot lát maga körül, ami elkeseríti, nem akar benne részt venni.
„Amikor mérleget vonok az életemről, elmondhatom, hogy sikeres volt, de nem voltam boldog. Az állandó és vakító fény soha nem illett hozzám” – vallotta be Brigitte Bardot A küzdelem könnyei című, utolsó összegzésnek szánt önéletrajzi könyvében.
