Elhunyt Eddie Van Halen legendás rockzenész

A holland rockzenész azonos nevű együttese, a Van Halen az 1980-as évek egyik legnépszerűbb rock zenekara volt.

Wantagh, 2020. október 6. A 2020. október 6-án közreadott képen Eddie Van Halen, a Van Halen nevû zenekar gitárosa egy koncerten zenél a New York állambeli Wantagh-ban 2015. augusztus 13-án. Van Halen 2020. október 6-án, 65 éves korában rákban elhunyt. MTI/Greg Allen/Invision/AP/Invision/Greg Allen Fotó: MTI/Greg Allen/Invision/AP/Invision/GREG ALLEN

Meghalt 65 éves korában Edward Lodewijk Van Halen, közismert nevén Eddie Van Halen legendás rockgitáros – közölte kedden a fia a Twitteren.

„Nem tudom elhinni, hogy ezt írom, de apám, Edward Lodewijk Van Halen reggel elveszítette hosszú és kimerítő harcát a rákkal” – írta Wolfgang Van Halen. „A legjobb apa volt, akit csak kívánhattam. Minden egyes pillanat, amelyet megoszthattam vele a színpadon és azon kívül, ajándék volt” – tette hozzá.

Eddie Van Halen, a Van Halen nevű zenekar gitárosa
MTI/Greg Allen/Invision/AP/Invision/Greg Allen

A holland származású rockzenész azonos nevű együttese, a Van Halen az 1980-as évek egyik legnépszerűbb rock zenekara volt. Az együttest Eddie és testvére, Alex a korai 1970-es években alapították Los Angelesben. A zenekar első lemezét 1978-ban adta ki, amellyel hatalmas sikert aratott.

A virtuóz gitárszólóiról ismert Eddie Van Halen legismertebb számai a Jump, a Panama és a Hot for Teacher címűek. A Van Halent 2007-ben beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.

A Rolling Stone magazin Eddie Van Halent nyolcadik helyen tartja számon a világ száz legjobb gitárosának a listáján.

Biztos iparosmunka – javallott minden rockrajongónak

2012 februárjában került a boltokba a Van Halen sorrendben 12. stúdióalbuma, a A Different Kind Of Truth. Javallott minden rockzeneszeretőnek.

A majdnem eredeti felállás – basszgitáros poszton Michael Antony helyett Eddie fia Wolfgang hallható, így már bőven nevezhető családi vállalkozásnak – egy olyan lemezt tett le az asztalra, ami feledteti azt a nem túl szerencsés időszakot, amely 1996-tól, Sammy Hagar énekes lelépésétől kísérti a csapatot. A nem túl sikeres III album az ex-Extreme énekes Garry Cheronne-nal, a kissé szerencsétlenre sikeredett visszatérés évekkel ezelőtt Diamond Dave-el, mintha meg sem történtek volna, és újra a dicső 80-as években lennénk.

A dalokat felesleges egyenként kicsontozni, nagy meglepetést nem okoz a A Different Kind Of Truth, még azoknak sem, akik esetleg a 90-es évek első felében a Music Televisionból ismerték meg a zenekart. Jó érzés hallani, hogy a régi iskola úgy tud újat mutatni, hogy nem kell kifestett szemű nu metálos jelmezben tinit játszania.

Eddie jellegzetes, virtuóz, de mégsem öncélú gitárjátéka most is szórakoztató. Lendületes, de mégsem kapkodó, kemény rock cucc a javából, még azoknak is akiket konkrétan lever a víz ha másfél percnél hosszabb gitárszólót hall egyben.

A Van Halen valahol ettől időtálló. Jó néhány felvétel olyan, mintha a rejtett családi tartalékot élné fel az idén 40(!) éves banda, de ez inkább azoknak a stílusjegyeknek tudható be, amik alapján bármikor beazonosítható minden idők egyik legjobb rockzenekara.

Sallangmentes vegytiszta zene, a virtuóz tekerés, és a rádiós rock határmezsgyéjén, de szigorúan elhatárolódva attól a szegmenstől, amit jó húsz éve pl. a Bon Jovi képvisel. Egyedül a nyitó Tattoo című dolgozat hökkentheti meg kissé az embert, (a nyitójelenetekben messziről Dave inkább D. Nagy Lajosra emlékeztet mint önmagára) de a második daltól már nyugodtan dőlhetünk hátra.

(Van Halen – A Different Kind Of Truth, Interscope / Universal Music Hungary 2012)