Koltai Lajos olyan filmek fotografálásával vált világhírűvé, mint a Berlinben Arany Medve-díjat nyert Örökbefogadás (1975), a Cannes-ban kitüntetett Angi Vera és Ajándék ez a nap (1979), az Oscar-jelölt (és Ezüst Medve-díjas) Bizalom (1979), a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját elnyerő (és még tucatnyi rangos elismeréssel kitüntetett) Mephisto (1981), a Cannes-tól Tokióig fontos díjak sorát elnyerő Megáll az idő (1981), a cannes-i Arany Kamera-díjas Adj király katonát! (1982), az Oscar-jelölt, a legjobb idegen nyelvű film BAFTA-díjával és a cannes-i filmfesztiválon a Zsűri díjával kitüntetett Redl ezredes (1985), az ugyancsak Oscar-jelölt Hanussen (1988), az ötszörös David di Donatello-díjas (köztük a fényképezésért) és a legjobb operatőr Európai Filmdíját elnyerő Az óceánjáró zongorista legendája (1998), a három Golden Globe-díjra jelölt A napfény íze (1999), az operatőri munkáért Oscar-díjra jelölt, a fényképezést David di Donatello-díjjal elismert Maléna (2000) vagy az Annette Bening Golden Globe-díjas alakításával is fémjelzett Csodálatos Júlia (2004).
Utóbbit követően rendezőként is letette névjegyét: a Berlinben az Arany Medvéért versenybe szállt, Kertész Imre azonos című regényéből készült Sorstalanság (2005) a magyar filmtörténet egyik legnagyobb szabású vállalkozása, amelyért Pados Gyula vehette át a Camerimage rangos nemzetközi operatőrfesztivál fődíját, az Arany Béka-díjat. Második rendezése, az Este (2007) 30 millió dollárból készült hollywoodi alkotás, amelyben Koltai olyan sztárokat dirigált, mint Meryl Streep, Claire Danes, Vanessa Redgrave vagy Glenn Close.
A filmográfia felsorolása száraz, de szükségszerű – ráadásul a hosszadalmas felvezető így is csak a legfontosabb Koltai-alkotások közül emelt ki néhányat, csupán annak a tényszerű megállapításnak illusztrálására, hogy
Koltai Lajos az egyetemes mozgókép-művészet egyik legjobb fotográfusa.
Olyan kivételes képességű operatőr, aki a legkülönbözőbb szemléletű rendezőknek is egyenrangú alkotótársa, s aki egyaránt képes a látszólag egymással ellentétes dokumentarista és esztétizáló stíluseszmények mentén is maradandót (mi több: előremutatót) létrehozni.