Vívódtam, a kánikuláról írjak-e, vagy a német pénzügyminiszter kijelentéséről, miszerint országának azért kellenek a migránsok, mert nélkülük a lakosság előbb-utóbb beltenyészetté lesz. Végül úgy döntöttem: házasítom a két témát, úgyis sok bennük a közös. Ha nincs ez az agylágyító hőség, valószínűleg Wolfgang Schäuble sem mond ekkora sületlenséget… Hallgassuk csak a túlhevült minisztert! „Az elszigeteltség a vesztünket jelentené (…) a muszlimok gazdagabbá teszik a mi nyíltságunkat és sokszínűségünket (…) Nézzék a németországi törökök harmadik generációját – különösen a nőket. Ebben hatalmas lehetőség rejlik az újításra.” Bizony, kicsinálja az embert a forróság. Nekem könnyű (klottnadrágban – lábam lavór vízben –, fejemen szalmakalappal írom e sorokat), bezzeg Herr Schäuble nyilván szuszogva, kinyakkendőzve válaszolgatott a riporter kérdéseire. Hát persze hogy föltekeredett egy napszúrásos gondolatmenetre. Megjegyzem, figyelmes riporter ilyenkor fölemelné a mutatóujját: pardon, excellenciás uram, ugyan miféle faji korcsosulás veszélyeztet egy nyolcvanmilliós nemzetet, ahol már eleve több népcsoport él együtt, bajorok, szászok, svábok, poroszok, rajnai németek, északnémetek? Ám a riporterből hiányzott ez a fajta humánum, lelkesen jegyzetelte a tikkasztó gondolatsort. Hogy fog majd örülni ennek a bulvárolvasó!
Engem hál’ istennek nem fenyeget a hőguta. Jégkockákat szopogatva pötyögök a klaviatúrán, a szalmakalap alá fagyasztott zacskós tejet tettem, ha úgy alakul, a hűtőládába is bemászom. Olyan melegem nem lehet, hogy magyar beltenyészetről írjak…
