Mindszenty József bíboros-hercegprímás méltó emlékezete régi adósságunk. A katolikus főpap úgy vált az egyház ikonikus személyiségévé, hogy életének harmadát, papi esztendeinek felét börtönben, félrabságban és száműzetésben töltötte. Gondoljuk csak el! Hitéért nemcsak a kommunisták küldték rács mögé, 1944–1945-ben Szálasi is börtönbe hurcoltatta. Ha valaki, ő a saját bőrén tapasztalhatta az evidenciát: a fasizmus és a kommunizmus egy tőről fakad.
Rákosi cinizmusára jellemző, hogy Mindszentyt 1948-ban éppen karácsony másnapján vitette el a szadista ÁVH-val. A koncepciós pert megálmodó vezért felbőszítette Mindszenty József hatalmas népszerűsége. Hiszen a templomok, körmenetek, misék látogatottsága a fokozódó diktatúra dacára folyamatosan nőtt. A főpap valódi „bűne” az volt, hogy kiállt a szabad vallásgyakorlásért, az egyház jogaiért. A népbíróság „hozta magát” a kirakatperben: életfogytig tartó fegyházbüntetést szabott ki a bíborosra. (A gyalázatos per hetvenedik évfordulója kapcsán a napokban nemzetközi konferenciát rendeznek.) A forradalom napjaiban Pálinkás-Pallavicini Antal páncélos tiszt és csapata kiszabadította a főpapot – tettéért az őrnagy utóbb az életével fizetett –, akinek azonban csakhamar az amerikai követségre kellett menekülnie az érkező megszállók elől. Itt élt tizenöt hosszú éven át; 1971 őszén – szándéka ellenére – hagyta el hazáját.
„Akarok jó pásztor lenni, aki ha kell, életét adja juhaiért, egyházáért, hazájáért – írta egy helyütt. – Akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok lelkek ajtaján, az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek.” Ezt tette.
