Túlságosan enyhének találta az ügyészség Gulyás Mártonnak és cimboráinak ítéletét, akik 2018-ban festékkel kenték össze az Állami Számvevőszék műemlék épületét. A Pesti Központi Kerületi Bíróság – a tárgyalást mellőzve – egy piktorra (feltehetően a többszörösen visszaeső Marcira) 240 óra közérdekű munkát és 120 ezer forint pénzbüntetést, latortársára 240 ezres büntetést szabott ki. A többi anyaszomorítót – az „igazságszolgáltatás” újabb dicsőségére – három év próbára bocsátották. Az ügyészség tárgyalást kér. Megjegyzem, az okozott kár meghaladta a 3,2 millió (!) forintot. (Nem idézek a cifra kommentekből.)
Az eset jó alkalom, hogy – a teljesség igénye nélkül – végigszaladjunk az ábrándos tekintetű Gulyás aktivista eddigi munkásságán. Hősünk legemlékezetesebb kunsztja a Sándor-palota 2017-es ostroma volt. Festékes palackkal akarta megdobálni az épületet, ám nem tudta odáig elhajítani a flakont. Korábban egy DK-tüntetésen kezdeményezett hőbörgést a tápos legény, de ott meg a kigyúrt Gyurcsány-nyugdíjasoktól kapott egy brusztflekket. Balul sült el a Pest-Buda étterem tervezett elfoglalása is: jól fotózható rendőrrohamra spekuláltak a Gulyás-partizánok, ám a kivonuló járőr mindössze hűvösen szalutált, majd elment. (A távozó személyzet viszont rázárta az éttermet a magukat önfeledten ünneplő megszállókra.) Egy ízben a Pesti Vigadó dísztermében szerette volna fölpofoztatni magát a dacos atléta, de csak szelíden lehülyézték. Pofont akkor sem sikerült kijárnia, ellenben a ritmikus hadonászása közben leesett a színpadról.
Nos, ez Gulyás Márton, a meg nem értett piktor, akinek már a puszta lénye is nyilvánosságért kiált. De főképp orvosért.
