Szakács Árpád kollégámon vagy, ahogy írja, „egy bizonyos Szakács Árpádon” keres fogást a Népszavában Simon Zoltán betűvető. A Jászi igaza című cikk szerzőjét Szakácsnak az a kijelentése aggasztja, hogy Jászi Oszkár politikus, a Károlyi-kormány minisztere már az 1911-es szabadkőműves székfoglaló beszédében meghirdette a magyar kultúra és identitás megsemmisítésének programját. Szakács szerint a hazai történelemoktatás megváltoztatására ekkor történt az első kísérlet, és – milyen érdekes! – most ugyanezekkel az érvekkel tiltakoznak az új Nemzeti alaptanterv ellen a bolsevizmus szellemi örökösei, példának okáért a Magyartanárok Egyesülete és a Történelemtanárok Egylete. Szakács kijelentése, szellemeskedik a cikkíró, valóban aktuális, hiszen Jászi megmondta: „Sokkal könnyebben és biztosabban vívhatnók meg a demokrácia harcát, ha magában a polgárságban és a népben nem élne egész sereg téveszme és célszerűtlen érzelem a múltat illetőleg.”
Mintha „a múltat végképp eltörölni” bolsevik javaslatot hallanánk.
A Népszava ne tudná, hogy Jászi Oszkár volt az, aki a kommün bukása után egyik ötletgazdája volt annak az agyrémnek, hogy Baranyában alakuljon – jugoszláv fennhatóság alatt – egy szerb–magyar–sváb köztársaság? (És ugyanő kilincselt a csehszlovák Edvard Benešnél, verné le katonai intervencióval a Horthy-rezsimet.) Ezerrel árulta a hazát, miközben hirdette: a liberalizmus fontosabb a nemzettudatnál. Nem véletlenül volt tagja a Károlyi-kabinetnek. Ahogyan később a hasonszőrű SZDSZ az MSZP-kormányoknak.
És láss csodát: Jászi szellemi unokái momentán (izé… Momentum) újra itt vannak a liberalizmus felpolírozott jelszavaival. Meg Brüsszelben.
