Egy Gyurcsány-humoreszk

Nem volt túl elegáns Gyurcsány Ferenc részéről, hogy Nagy Imre mártír miniszterelnök minapi gyásznapjára egy humoreszket írt a közösségi oldalán. Sőt kifejezetten ízléstelenül vette ki magát, ahogyan viccelődni próbált ezen a szomorú kegyeleti napon.

Nem is magával a dagályosra sikerült írással volt baj – makacs fűzfapoétáknál előfordul az ilyen –, sokkal inkább a szerző személyével. Ha bárki más faragta volna a nyögvenyelős paneleket („az erkölcstelenség poklából a tisztaság magasságába emelte önmagát”, „a magyar demokraták küzdelméhez szükséges erő örök forrása” stb.), legföljebb azt mondaná az ember: tehetségtelen pancser. Ha viszont Gyurcsány Ferenc, a hírhedt Apró-villa benősült lakója jegyzi az alkotást, egészen más az írás üzenete – a nekrológnak tervezett mű egy csapásra gyomorforgató humoreszkké válik. Olyanná, amilyenen még mosolyogni sem lehet.

A bejegyzés olvasóját leginkább ez a kenetteljes mondat gondolkodtatta el: „Nagy Imre az előző század legbátrabb, legbecsületesebb hazafiainak egyike lett” – azon mereng, hogy mindezt épp az a gátlástalan ember írja, aki 2006-ban bestiális rendőrrohamot vezényelt az ötvenhatos forradalomra emlékező magyar emberek ellen.

Hogyan van ez, kérdezem egy kommentelővel: „Ha ennyire jó véleménnyel vagytok Nagy Imréről, miért akasztottátok fel?” Szabatos válasz érkezik rá egy másik beírótól: „Fletó egy önmagát Megváltónak képzelő dilettáns, politikai szélhámos és elmekórtani eset. Pont az a kategória, mint a Korózs-videó »mentősnője«, csak nagyobb az egója.” Ezzel nehéz lenne vitába szállni.