Felszíni bányászok 

A bányászjárás a román kommunista hagyományőrzők afféle folklór eseménye.

Épp harminc esztendeje, 1990 júniusának derekán rendezték meg Bukarestben a máig legnagyobb bányászjárást, az ottani legjelentősebb előembershow-t. A bányászjárás a román kommunista hagyományőrzők afféle folklór eseménye – konkrétabban egy célzott vérengzés, melynek részeként a párt által felkért Zsil-völgyi bányadolgozók agyba-főbe verik a demokrácia ellenségeinek kikiáltott honfitársaikat. A kilencvenes években hat ilyen bányászattrakció történt, többnyire Ion Iliescu pártvezér-államelnök felkérésére. 1990 márciusában például Marosvásárhelyre látogattak a magukból kivetkőzött, többnyire csontrészeg „rendcsinálók” – halottak, sebesültek maradtak utánuk.

Romániában Ceauşescu bukása után a szintén kommunista Iliescu ragadta magához a hatalmat, aki – rövid ködösítés után – nagy tempóban megpróbált „visszarendeződni”. (Ezt mi is ismerjük…) Igyekezete nem mindenkinek tetszett, az értelmiségnek különösen nem. Az ottani magyarságról nem is beszélve. Egymást követték az értelmiségiek szervezte tüntetések Bukarestben. Erre találta ki Iliescu, hogy félrevezetett, fölheccelt bányászokkal vereti le a „demokráciaellenes” demonstrálókat. (Katonasággal mégse, az rosszul veszi ki magát…) És jöttek a Zsil-völgyi „rendcsinálók”, akik véresre vertek mindenkit, akinek „értelmiségi kinézete” volt (húsz halott és ötszáz súlyos sebesült). Pár éve bágyadt eljárás indult Iliescu és szekus csapata ellen, végül nem történt semmi.

Kis színes. 2013 tavaszán a Román Szociáldemokrata Párt kongresszusán az MSZP-s Gurmai Zita EP-képviselő (a későbbi középtávfutó) letérdelve, virágcsokorral (a hála és emlékezetkiesés virágaival) köszöntötte Ion Iliescut.