Még egy Kádár

Nagyot égett Kádár Barnabás. Kiderült, hogy a kotnyeles momentumos nemcsak az idősekkel, de a gyermekekkel sem szimpatizál.

Nagyot égett a napokban Kádár Barnabás. Ráfért. A Momentum üdvöskéje azon mérgelődött, nem érti, miért kapnak szavazati jogot az idősek, amikor fél lábbal már a sírban vannak; választani itt vannak ők, fia­tal, naprakész harcosok. A szenvedélyes ifjú a lengyel választást hozta fel elrettentő példának, ahol szerinte azért nyertek a „populisták”, mert ott sok az öreg, alacsony iskolázottságú, vidéki szavazó. Ugyanez a helyzet idehaza a bugris Fidesszel is, magyarázta haragosan az elemző.

Hamar kiderült, hogy a tápos legénynél az arrogancia nem jár jegyben a karakán jellemmel, „postafordultával” már homlokegyenest másképp látta a világot. „Nem akartam az időseket megbántani […] – pityeregte –, sokat jelent számomra az egyetlen élő nagymamám […]” Stb.

Az Origó vette észre minap, hogy kotnyeles Kádár nemcsak az idősekkel, de a gyermekekkel sem szimpatizál. Egyik korábbi bejegyzésében Orbán Viktor családvédelmi akciótervére így reagált: „Lesz egy Orbán-korszak névvel jelzett születéstöbblet. Ez azt jelenti, hogy az első ilyen gyerekek 2038-ban (felsőoktatással együtt 2042-ben) fognak munkába állni. Na mármost, a McKinsey elemzése szerint addigra 15–75% között lesz az automatizálás mértéke Magyarországon.” Ez azt jelenti, magyarázta, hogy sokan közülük jó eséllyel „nettó költség” lesznek az ország számára. Ellenben, tette hozzá diadalmasan, míg a magyar gyermek költség, a migráns a gazdaság húzóereje lehet, hiszen „erős integrációs programmal rengeteget tudnak hozzátenni a gazdasághoz”.

(Nem írom ide, amit szeretnék.)