Vizit

Ötvenkét éve, 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés félmillió katonája bevonult Csehszlovákiába.

Pilhál György Fotó: Katona_Vanda Forrás: Magyar Nemzet

Kis múltidéző. Ötvenkét éve, 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés félmillió katonája bevonult Csehszlovákiába. Baráti látogatásnak nem nevezném a találkozót, tankokkal nem szoktak vizitelni. A mindenható Moszkva döntött úgy, hogy csatlósaival – köztük a Magyar Néphadsereggel – fölkeresi Alexander Dubček Csehszlovákiáját, ahol más szelek kezdtek fújni… Leonyid Brezsnyev összevonta bozontos szemöldökét, talán a magyar ötvenhat jutott az eszébe. Kádár János morgott egy keveset, de aztán tette, amit egy lakájnak tennie kell, beállt az agresszorok közé. (A legázolt szomszédnak is megvolt a maga „Kádár Jánosa”, Gustáv Husáknak hívták az ottani Júdást. Születésük és haláluk ideje nagyjából egybeesett, meg még sok más. A háború előtt mindketten illegális kommunistaként bosszantották nemzetüket, majd mikor pártjuk hatalomra került, egyaránt vezetőkké lettek.

Persze csak ideig-óráig, mert – ez odaát is tradíció volt – mindkettőt lecsukták pár évre a saját elvtársaik. Ahogyan Kádár Nagy Imréhez, ugyanúgy állt Husák Dubcekhez: előbb támogatta, majd hátba szúrta. A „rendcsinálás” után Husákból is első ember lett, akárcsak a mi köpönyegforgatónkból. Járt nekik a harminc ezüst. Husáknak ’87-ben, Kádárnak ’88-ban kellett mennie. Halála előtt mindkét ősateista meggyónt.)

Kevesen hitték volna, hogy a Felvidéken egyszer még leköpik a magyar bakát – akkor, 1968 őszén leköpték… A közvéleményt persze semmiről sem tájékoztatták, a másnapi Népszabadságból is csak annyit lehetett megtudni, hogy „hazánk a Varsói Szerződés tagországaival internacio­nalista segítséget nyújt a baráti Csehszlovákiának”.

Azóta már se Varsói Szerződés, se Csehszlovákia. Csak az internacionalisták kavarnak még.