Nem volt hosszú életű az a pályázat, amelyet az Orosz Építészek Uniója írt ki minap a Vörös téri Lenin-mauzóleum átalakítására: egy nap sem telt el, törölték a felhívást. Akkora szitokáradat zúdult a szervezőkre, hogy jobbnak látták visszakozni. Főképp a Kommunista Párt veteránjai háborogtak, vérmesebbjeik az építészek szüleit is szóba hozták. Még azzal is megvádolták őket, hogy le akarják rombolni a mauzóleumot, sőt – a balzsam-Lenin karbantartását végző Gyógy- és Illatos Növények Összoroszországi Tudományos Kutatóintézete kijátszásával – el akarják lopni a megdicsőült Vezér testét.
Ismeretes, Lenin nem akarta, hogy bebalzsamozzák, ő azt szerette volna, hogy az anyja mellé temessék el. Állítólag utódja, Sztálin döntött úgy, hogy kerüljön a mauzóleumba – ahonnét viszont a később mellé helyezett ötletgazdát pár évvel halála után kipenderítették… Lenint egyelőre nem fenyegeti ugyanez, noha a történészek mára egyértelműen kiderítették, hogy a tar gondolkodót annak idején II. Vilmos Németországa pénzelte, hogy szervezzen „forradalmat”, amellyel az antanthoz tartozó Oroszország kiiktatható a világháborúból. Mire ő készségesen kitalálta, kitenyésztette, majd elterjesztette a kommunizmusnak nevezett szivacsos agylágyulást (amelynek áldozatait legkevesebb százmillióra teszik). Vagyis köztünk szólva – pszt! – Lenin mindösszesen egy lefizetett hazaáruló volt. Érdekesség, hogy Lenin éppen a Föld napján, április 22-én született. Azén a Földén, amelyet pályája csúcsán a sarkából akart kifordítani, csak nem jött össze neki.
A mi legismertebb Leninünk jó ideje a budatétényi szoborparkban ijesztgeti a látogatókat. Az ő szüleit is emlegetik.
