Tükörben készített szelfivel a tenyerén – free SZFE – állt ki a hőbörgő színművészetis hallgatók mellett a közösségi oldalán Nádas Péter. Ezzel egy időben az író A szabadság tréningjei című könyvéből öt példányt kapott az SZFE könyvtára. Ügyes szimbólum. Kár, hogy biceg.
Nádas Péter érzékeny a közélet bizonyos rezdüléseire, ilyenkor késztetést érez, hogy színre lépjen. Fellépései nem is maradnak visszhangtalanul. Bennem az író két ilyen kunsztja ragadt meg. Az első még 2000-ből, amikor a zámolyi romák strasbourgi kivándorlása után – egy negyvenfős értelmiségi csapat tagjaként – ő is aláírta azt a köszönőlevelet, amelyet az „üldözötteket” befogadó Franciaország miniszterelnökének címeztek. (Utóbb kiderült, egy gyilkosság után a börtön elől menekülő romák útját egyengették. Ők voltak a „Magyarországról elüldözött etnikai kisebbség”.) Amikor viszont a befogadók megismerték a jövevények „sajátos” viselkedését, bűnöző életmódját, s igyekeztek szabadulni tőlük, a lánglelkű értelmiségiek – köztük a most szelfiző Nádas – hallgattak, mint hal a szatyorban. Az őszödi beszéd is megmozgatta az író igazságérzetét. „A beszéd, amit a miniszterelnök úr tartott a májusi frakcióülésen, az én véleményem szerint nagyszerű beszéd, a retorika egyik csúcsa – elemezte az író Gyurcsány szózatát –, beleszámítva az összes nem szalonképes kifejezéseket, amelyeket nem neveznék se obszcénnek, se trágárnak, egyszerűen azért nem, mert a helyükön vannak.” Azt is hozzáfűzte, Magyarország helyzete romlana, ha a Gyurcsány-kormány megbukna.
„Gyurcsánynak van realitásérzéke, Orbánnak nincs.”
Most meg ez a tenyérbe mászó szelfi. Egy fonákra sikerült tenyeres.
