Nem hittem volna, hogy valaha is egyetértek Jakab Péter bármelyik lépésével. Most mégis. A Jobbik elnöke minap levetette Pongrátz Gergely ’56-os hős portréját a párt képviselőházi irodájának faláról.
Gondolom, képtelen volt tovább elviselni a Corvin közi parancsnok tekintetét.
Pongrátz Gergely 2003-ban azzal adta át az ’56-os zászlót az alakuló Jobbiknak: Vigyétek tovább a szabadságharc szellemiségét! Igaz, az még egy másik Jobbik volt. Az a Jobbik annak a Gyurcsány Ferencnek az ellenében határozta meg magát, akivel mára összeborult. Most jött el a „szebb jövő”. (Nem példa nélküli az ilyen, legutóbb az SZDSZ csinált hasonlóan gyalázatos fordulatot. Előtte meg a Rákosi-korban ÁVH-uniformisba bújt kisnyilasok.) A legendás „pesti srác” öccse, Pongrátz András 2017-ben felszólította a jobbikosokat: többé ne vegyék szájukra bátyja nevét, aki a párt árulása miatt forog a sírjában. „A Gyurcsány Ferenccel a Parlament lépcsőjén esküdöző, Dobrev Klárával egy színpadra álló Jakab Péternek és pártjának nincs többé keresnivalója a Corvin közben.” (Jellemző, ahogyan erre szószólójuk reagált: „Forogjanak csak a sírjukban azok, akik nem értik a mi korunkat, korunk kihívásait!” – vicsorgott habzó szájjal Stummer János alelnök, Jakab csicskája.)
Ma is emlékszem jó Csurka István másfél évtizeddel ezelőtti mondatára: „Kétfajta ember vonzódik a Jobbikhoz: a hatalomra vágyó szélhámos és a hiszékeny, kevés szóval beszélő, makogó baloldali proletár.” Meg néha (ezt már én teszem hozzá) a magyarságára büszke, megvezetett ember, akit ez a Janus-arcú gyülekezet elárult – de ők már távoztak. A maradókra nincs jobb szó: kisnyilasok.
