Most, hogy a magyar dráma napján felavatták Herczeg Ferenc író mellszobrát a Nemzeti Színházban, várható volt, hogy előbb-utóbb megszólal Gábor György, a DK „szellemi műhelyének” frontembere is. (A tudós társulat Gyurcsány Ferenc ötletére alakult azzal a céllal, hogy megfogalmazza, miért nem jó nekünk ez az Orbán-világ.) Már csak azért is meg kellett szólalnia a szellemi vezérnek, nehogy bárki is készpénznek vegye a szoboravatón beszédet mondó Kásler Miklós miniszter és Takaró Mihály irodalomtörténész méltató szavait. Isten mentsen! Miniszter úr például odáig ment, hogy kijelentette: a magyar múltat és hagyományokat kiválóan ismerő Herczeg Ferenc pontosan látta a trianoni békediktátum történelmi következményeit. Nem véletlen, hogy a kommunista diktatúra indexre tette, kisöpörte az irodalomból. Takaró Mihály pedig arra vetemedett, hogy emlékeztessen: Herczeg volt az első, irodalmi Nobel-díjra jelölt magyar író, méghozzá három egymást követő évben.

Mármost hogyan tud ebbe Gábor György belekötni? Simán. Bár bejegyzésében kijelentette, eszében sincs azon lamentálni, ki volt a nagyobb író, Herczeg Ferenc vagy Molnár Ferenc, azt elmeséli, hogy Molnár Ferenc 1951-ben e szavakkal utasította vissza Habsburg Ottó esküvői meghívását: „Nem szeretnék Molnár Ferencként bemenni a templomba, s Herczeg Ferencként kijönni onnan.” Az anekdota Gábor György-i rezüméje: „Ha egyszer majd egy boldogabb időben a Nemzeti Színház vezetése átalakul […], vicces lesz majd konstatálni a kőszobor sárga irigységét a friss rendezésű Molnár-színmű bemutatójára érkezett publikum láttán.”
(Ez entellektüel humor, csak Gábor György érti.)

Borítókép: MTI/Kovács Tamás