Miattunk percig se aggódj, János, mi túl fogjuk élni. Végül is te sem panaszkodhatsz, szép, mozgalmas, demagóg pályát hagysz magad mögött. Emlékszem, te voltál az a furfangos legény, aki a „tévészékház-látogatás” legforróbb perceiben kilopóztál a dohányzófolyosóra és megnyomtad a tűzjelzőt; hadd szóljon, hadd legyen nagyobb a káosz! Meg az a lánglelkű szónok is te voltál, aki vidéki rendezvényeken rendre megígérted: a Jobbik győzelme után nyomban új alkotmányt és új büntető törvénykönyvet írtok, és azonnal börtönbe vetitek a teljes Orbán-kormányt. Hadd ne soroljam… Hát most nem jött össze, János, de próbáld a dolog jó oldalát nézni! Mostantól pél­dául nem kell hazudoznod, elmebeteg ökörségeket nyilatkoznod. Nem kell majd kínosan hebegned-habognod, mint múltkor a köztévében, amikor arról kérdeztek, hogyan sikerült ekkora kanyart csinálnotok a párttal, miért borultatok a leépült habzóborász karjaiba. Látni is rossz volt, ahogyan sápadtan, ugráló ádámcsutkával épületes baromságokat makogtál a kamerába. Csak a szűk műsoridő mentett meg… (Sose hittem volna, hogy egyszer még megsajnálok egy megélhetési kisnyilast.) Hogy mi lesz nélküled a Jobbikkal? Máma már nem szakad tovább.

Borítókép: Stummer János és Jakab Péter (Fotó: Békés Megyei Hírlap/Bencsik Ádám)