Orbán volt az ármány

Ahogyan várható volt, harsány jajveszékelés kíséri Nyugat-Európában az olasz jobboldal választási győzelmét. A The Guardian szerzője, Roberto Saviano például odáig ment, hogy a minap kerek perec lefasisztázta Giorgia Melonit, a kormányfői poszt várományosát, amiért a politikus asszony az „Isten, haza, család” jelszóval kampányolt. Ez ugyanis állítólag Mussolini korában is közkeletű hívó szó volt. (Azért én erősen kétlem, hogy e szavak a fasizmus ismérvei lennének…)

További Tollhegyen híreink

Háttér-megállapodások helyett nemzeti program vár Olaszországra

Ami számunkra különösen érdekes: a cikkíró Orbán Viktort is belekeveri, szinte bűnbakká kiáltja ki az itáliai jobbfordulat kapcsán. Azt bizonygatja, hogy az a magyar kormányfő volt Meloni erkölcsi és gazdasági ihletője, aki az elmúlt években megsemmisítette a saját ellenzékét. Méghozzá olyannyira, hogy „Magyarország ma már választási autokrácia”. (Valaki szólhatott volna a szegény szerzőnek: nem kevesebb mint hét ellenzéki párt képviselői üldögélnek a budapesti parlamentben.)

A szerző leglesújtóbbnak szánt kritikáját szó szerint idemásolom: „Meloni soha nem csinált titkot abból, szorosan együttműködik Orbánnal és szövetségeseivel a közös cél érdekében, hogy a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása, a természetes család védelme, a keresztény identitás és a szociális piacgazdaság nevében megerősítsék az európai kemény jobboldalt.” Hát nem szörnyű? Orbán Viktorhoz hasonlóan Olaszország leendő miniszterelnök asszonya is tiszteletben tartaná a nemzeti szuverenitást, a természetes család védelmét, a keresztény identitást és a szociális piacgazdaságot. Óh, Madonna!

Óh, mamma mia!