Most Bozóki András, az első Gyurcsány-kormány kulturális minisztere tájékoztat bennünket, miért olyan élhetetlen a mai Magyarország.
– Nem a baloldal és a jobboldal áll szemben itt egymással, ahogy a propaganda sugallja, hanem a liberális demokrácia hívei próbálnak védekezni az egyre inkább önkényes hatalom támadásaival szemben – magyarázza a Népszava riporterének, aki (mert azért szakmai minimum is van a világon) tétován közbeveti: – A Fidesz mégis ismét kétharmaddal győzött a választáson.
Mit tud erre Bozóki mondani? Hát azt, hogy idehaza nem voltak szabad választások. (Az EBESZ-megfigyelők ezt fordítva látták – P. Gy.) Meg hogy nem jutott hasonló mennyiségű információ az emberekhez mindkét oldalról. Ezért győz mindig Orbán, teszi hozzá. Ennyit tud kiizzadni magából egy bukott baloldali sztárentellektüel. Igazolásképp Vajda Mihály filozófusra hivatkozik, aki szerint „az alkalmazkodó, megalázkodó, feudális, hűbéruras, csicskáztató mentalitás nem idegen a mindennapi magyar kultúrától”. (Erre emlékszem, a rocker külsejű bolsevik aggastyán pár éve tényleg ilyeneket mondott: „Ami a választók magatartásában változatlan, az a szavazók jobbágymentalitása.” Igaz, én inkább Misi rocker szavaiban éreztem a prosztó elemeket. Ami persze érthető, pályafutásának java a „munkás–paraszt” kormányok idejére esett.)
Bozóki mindenesetre javasolja: kerüljük azt a beszédmódot, amely azt sugallja, mintha itt demokratikus pártok versenyéről lenne szó. Aztán ennek a fordítottját is kinyilatkoztatja: „Ahol a kormányt nem lehet demokratikus választásokon legyőzni, az a rendszer nem demokrácia.”
Szerintem mindössze savanyú a szőlő.
